Sifu Wong válaszol 6

Sifu Wong Kiew Kit

 Ön azt mondta a könyvében, hogy "ha hatékony akarsz lenni az önvédelemben, belső erőt kell fejlesztened és harci alkalmazásokat kell gyakorolnod" (A Tai Chi Chuan teljes könyve, 64.oldal). Ez azt jelenti, hogy a Tai Chi Chuan egy teljesen független harcművészet. Meg tudná magyarázni bővebben?
Igen, egy teljesen független harcművészet. Önmagában abszolút, anélkül, hogy bármit is átvenne kívülről - például bemelegítő gyakorlatokat a Nyugatról, chi kung gyakorlatokat más chi kung típusokból, harci technikákat más harcművészetekből, - a Tai Chi Chuan rendkívül hatékony a harcokban.
Egy átfogó program a fizikai, érzelmi, mentális és spirituális fejlődésre. Önmagában teljes. Csak a gyakorlásával, anélkül, hogy kívülről bármit is hozzá kellene adni, sugárzóan egészséges, érzelmileg nyugodt, mentálisan friss lehet, és elérheti a legmagasabb spirituális beteljesülést. Lehet, hogy túl jól hangzik, hogy igaz legyen, és lehetetlennek tűnik azok számára, akik csak a Tai Chi táncot gyakorolják, de igaz.
Továbbá, a Tai Chi Chuan és a Shaolin Kungfu gyakorlása során szerzett tapasztalatai szerint melyik jobb a harc szempontjából? Úgy értem, ha mindkét tanítvány tíz éve gyakorolja a kungfuját anélkül, hogy a másikra odafigyelne.
Nekem személy szerint a Shaolin Kungfu jobb a harc szempontjából. Ez azért van, mert én elsősorban ebben edzek, bár szeretem a Tai Chi Chuan-t és sok időt töltöttem benne.
Ha van egy képzeletbeli helyzetünk, amikor az egyik gyakorló csak a Shaolin Kungfu-t, a másik csak a Tai Chi Chuan-t gyakorolja, és minden más dolog egyenlő - ez a feltétel ritkán érvényesül -, akkor azt gondolom, hogy az első évben a Shaolin gyakorló jobb harcos lenne. Ez azért van, mert alacsonyabb szinten a Shaolin Kungfu elsősorban külső, és jobban megfelel a harcoknak, míg a Tai Chi Chuan-ban több időt vesz igénybe a belső erő kifejlesztése.
De 10 évvel később, azt hiszem, jobb harcos lenne a Tai Chi Chuan gyakorló. Ez azért van, mert ekkorra hatalmas belső erőt, valamint harci képességeket fejlesztett volna ki a művészetben, mivel, bár a Shaolin-gyakorlónak is fejlett belső ereje és harci képességei vannak, a Shaolin Kungfu szélesebb skálája miatt több időre van szüksége ahhoz, hogy hasonlóan magas szintet érjen el.
20 év után azonban úgy gondolom, hogy a Shaolin gyakorló jobb lenne, mert ez a hosszú képzési idő lehetővé tette volna számára, hogy utolérje, majd meghaladja a Tai Chi Chuan gyakorlót. Lehet, hogy mindkettő ugyanolyan erős és ügyes, de a Shaolin Kungfu szélesebb körű technikái előnyt adnak a gyakorlónak a Tai Chi Chuan megfelelőjével szemben.
Megpróbálok egy önvédelmi művészetet tanulni, és a Taijichuan-t fontolgatom, mint lehetőséget. Jó lenne a Chen Jia Taiji-t felvenni, vagy egy "külsőbb" forma jobb? A Taijichuan az önvédelem megfelelő formája más művészetekhez képest? És hogyan keressünk egy jó Taiji sifu-t? - Hui, Szingapúr
A Taijiquan kiváló lehetőség. Ha nagyobb hangsúlyt fektet az önvédelemre, a Chen Jia Taijiquan (Chen stílusú Taijiquan) általában a legjobb választás. De más stílusok, mindaddig, amíg valódi Taijiquanok, rendkívül hatékonyak az önvédelem szempontjából is.
Nincs olyan dolog, hogy "külső Taijiquan". Ha csak külső formája van, de nincs belső aspektusa, akkor nem igazi Taijiquan; talán Taiji tánc.
Alázatos, határozott módon, keresni kell egy jó sifut. Az első dolog, amit meg kell tudnia, hogy valódi Taijiquan-t tanít-e (amely többek között magában foglalja a belső erő és a harci hatékonyság képzését).
Nem lesz könnyű megtalálni; légy tudatában annak, hogy sok tanár jól ismert, és sok éven át tanított, de csak a Taiji külső formáját tanítják, nem a valódi művészetet.
Elég nehéz igazi tanárt találni; még nehezebb rávenni, hogy tanítson téged. El kell fogadnod a tényt, hogy lehet nem érdekli, és főleg nem köteles, hogy megtanítson téged, annak ellenére, hogy élsz-halsz a Taijiquan megtanulásáért.
Kicsit csalódott vagyok a Tai Chi terén elért haladásom miatt. Ennek egyik fő oka az időhiány, amelyet a munkarendem miatt tudok fordítani a gyakorlásra. Legfeljebb napi 1 órát tudok gyakorolni.
A gyakorlás, nem pedig az új dolgok megtanulása a fejlődés alapvető kulcsa bármely harcművészetben. De ha napi egy órát tudsz a gyakorlásra fordítani, feltéve, hogy a gyakorlásod megfelelő, két év alatt elfogadható szintet érhetsz el.
Ami a Tai Chi-t illeti, mivel mérnök vagyok, aki a megélhetésért elemzi a dolgokat, úgy tűnik számomra, hogy a teljes haszna, mint az önvédelem egyik formája, erősen korlátozott a szekvenciák elvégzésében, ha helyes, önmagában. A küzdelem és a „lökő kezek” nagyon fontos funkciók a Tai Chi fejlesztésében, mint az önvédelem egyik formája. Igaz ez?
Igen. Ha csak szekvenciákat gyakorolsz, beleértve az előre elrendezett küzdelmet is, soha nem leszel képes megvédeni magad, még akkor sem, ha egy egész életen át gyakorolsz. Ez történik az emberek 90% -ával, akik ma gyakorolják a Tai Chi-t, beleértve Kínát is. Ez az, amit a korábbi mesterek fa quan xiu tui-nak vagy "virágos ökölnek és hímző lábnak" neveztek, gyönyörű nézni, de haszontalan a harcban.
A kézmozdulat és az edzőgyakorlat mellett erőt is fejlesztened kell, és a Taijiquan esetében ez belső erő. Erő nélkül, amely külső is lehet, mint néhány nagy kungfu-ban, mint a Choy-Li-Futt-ban, abba a kategóriába fogsz esni, amit a korábbi mesterek úgy írtak le, hogy "ha csak technikákat gyakorolsz, de nem fejlesztesz erőt, akkor hiábavaló leszel, még akkor is, ha egész életedben gyakorolsz". A Tai Chi gyakorlók 90%- ma a világon nem fejleszt ki erőt.
Örömmel fogjátok venni, hogy ez az erő, amit a valódi Taijiquanban fejlesztettetek ki, nem csak a harcra, hanem a mindennapi munkára és játékra is hasznos. Például lesz energiád a kemény munkához és a mentális tisztasághoz.
Források: https://shaolin.org/answers/ans99a/apr99-2.html

https://shaolin.org/answers/ans99a/may99-1.html 

A Qi modern meghatározása

 Részlet Dr. Yang Jwing-Ming "Klasszikus Yang stílusú Taijiquan" című könyvéből

 

Fontos, hogy tudjon a modern tudomány által a Qi tanulmányozásában elért haladásról. Ez meg fogja akadályozni, hogy beragadjon az ősi fogalmakba és a megértés szintjébe.
Az ókori Kínában az emberek nagyon kevés tudással rendelkeztek az elektromosságról. Csak az akupunktúrából tudták, hogy amikor egy tűt behelyeztek az akupunktúrás üregekbe, a hőtől eltérő energia termelődött, amely gyakran sokkoló vagy csiklandozó érzést okozott. Csak az elmúlt néhány évtizedben, amikor a kínai emberek jobban megismerték az elektromágneses tudományt, kezdték felismerni, hogy ez a testben keringő energia, amelyet Qi-nek hívtak, ugyanaz lehet, mint amit a mai tudomány "bioelektromosságnak" nevez."
Meg kell vizsgálnunk, mit fedezett fel a modern nyugati tudomány a bioelektromágneses energiáról. Számos bioelektromossággal kapcsolatos jelentést tettek közzé, és az eredmények gyakran szorosan kapcsolódnak ahhoz, amit a kínai Qigong képzésben és az orvostudományban tapasztaltak. Például az 1960-as évek elektrofiziológiai kutatása során több kutató felfedezte, hogy a csontok piezoelektromosak; vagyis amikor stressz alatt vannak, a mechanikai energiát elektromos áram formájában alakítják át. Ez megmagyarázhatja a Csontvelőmosás egyik gyakorlatát, amelyben a csontok és az izmok stresszét bizonyos módon növelik a Qi keringés növelése érdekében.
Ma már tudjuk, hogy az emberi test sokféle elektromosan vezető anyagból épül fel, és hogy élő elektromágneses mezőt és áramkört alkot. Az elektromágneses energia folyamatosan keletkezik az emberi testben az élelmiszer és a levegő asszimilációjának biokémiai reakcióján keresztül, és a testben keletkező elektromotoros erők (EMF) keringenek.
Ezenkívül folyamatosan befolyásolják a külső elektromágneses mezők, például a föld, vagy a felhők által generált mezők. A kínai orvoslás vagy a Qigong gyakorlása során tisztában kell lenni ezekkel a külső tényezőkkel, és figyelembe kell venni őket.
Számtalan kísérletet végeztek Kínában, Japánban és más országokban annak tanulmányozására, hogy a külső mágneses vagy elektromos mezők hogyan befolyásolhatják és módosíthatják a test Qi mezőjét. Sok akupunktőr mágneseket és elektromosságot használ a kezeléseik során. Mágnest csatolnak a bőrhöz egy üreg felett, és egy ideig ott hagyják. A mágneses mező fokozatosan befolyásolja a Qi keringését abban a csatornában. Alternatív megoldásként tűket helyeznek az üregekbe, majd elektromos áramot vezetnek a tűn keresztül, hogy közvetlenül elérjék a Qi csatornákat. Bár sok kutató azt állította, hogy kísérleteik bizonyos fokú sikert arattak, egyikük sem tudott részletes és meggyőző bizonyítékot közzétenni az eredményekről, vagy jó magyarázatot adni a kísérlet mögött álló elméletre. Az akupunktúra döntő bizonyítékai megfoghatatlanok, és sok megválaszolatlan kérdés maradt. Természetesen ez az elmélet teljesen új, és több tanulmányozásra és kutatásra lesz szükség, mielőtt igazolnák és teljesen megértenék.

A test elektromos mezőjével kapcsolatos kutatások nagy része az akupunktúrához kapcsolódik. Például Dr. Robert O. Becker, a "The Body Electric" szerzője arról számol be, hogy most már pontosan meg lehet határozni az akupunktúrás pontokat a bőr vezetőképességének mérésével. Ezek közül a jelentések közül sok bizonyítja, hogy az az akupunktúra, amelyet Kínában évezredek óta végeznek, ésszerű és tudományos.
Bár az "elektromos test" elmélete és a kínai Qi elmélet közötti kapcsolat egyre elfogadottabb és jobban bizonyított, még mindig sok kérdésre kell válaszolni. Például, hogyan vezethet az elme Qi-t (elektromosságot)? Hogyan generál az elme EMF-et (elektromotoros erőt) a villamos energia keringtetésére a testben? Hogyan befolyásolja az emberi elektromágneses mezőt a minket körülvevő sok más elektromos mező, például a rádióvezetékek vagy az elektromos készülékek? Hogyan állíthatjuk be újra az elektromágneses mezőket, és élhetünk túl a világűrben vagy más bolygókon, ahol a mágneses mező teljesen különbözik a földétől? Láthatjuk, hogy a Qigong és a bioelektromos tudomány jövője kihívást jelent és izgalmas. Itt az ideje, hogy elkezdjük használni a modern technológiát, hogy megértsük a belső energiavilágot, amelyet a nyugati társadalom nagyrészt figyelmen kívül hagyott.