Önvédelem

Dan Docherty írása

2012.07.11

A Tai Chi Chuan önvédelmi technikái a kézforma egyes stílusainak gyakorlati alkalmazásai.
Tudjuk, hogy a kézforma gyakorlása jót tesz az egészségnek. Sok "mester" első osztályú ismeretekkel rendelkezik a kézformáról, de kevés vagy egyáltalán nincs tudása arról, hogyan kell alkalmazni a benne foglalt technikákat. Olyan ez, mintha megtanulnának egy gyönyörű verset szavalni anélkül, hogy értenék a szavakat.
A „lökő kezek” gyakorlása sem elégséges, mivel ez csak egy gyakorlat arra, hogy testünket és elménket az Öt Lépéses Ösvény stratégiájára és a Tizenhárom Taktika elveire eddzük. Egy előkészítő lépés az önvédelmi technikák elsajátításához.
Ráadásul egy valódi küzdelemben az ellenfelünk nem „lökő kezek”-et alkalmaz, hanem minden irányból ököllel és lábbal fog támadni. Ha a „lökő kezek” gyakorlása önmagában elegendő lenne, mi értelme van a Tai Chi Chuan kézforma különböző stílusainak?
Amire törekednünk kell, az az, hogy megtanuljuk ezeknek a stílusoknak az alkalmazását. Egyes Tai Chi Chuan "mesterek" megpróbálják maguk értelmezni a stílusokat, vagy vakon követik azt, ahogyan a stílusokat a kézformákban használják, mivel nincs elég tapasztalatuk és tudásuk arról, hogyan kell őket a gyakorlatban alkalmazni.
A kézformában szereplő stílusok egyéni értelmezése, gyakorlati harci tapasztalat hiányában, katasztrofális eredményekhez vezethet. Ugyanez vonatkozik arra az esetre is, ha a kézforma mozdulatait vakon követik, mivel követelményei és céljai teljesen eltérnek a harc céljaitól.
Ha megfelelően akarjuk megtanulni az önvédelmi technikákat, akkor egy hozzáértő és tapasztalt Tai Chi Chuan mestert kell követnünk. Szükségünk van egy partnerre is, aki átveszi az ellenfél szerepét. Más tanítvány hiányában maga a mester veszi át ezt a szerepet.
A következő lépés az önvédelmi technikák megtanulása, egyenként. Először lassan kell gyakorolnunk, megtanulva, hogyan kell reagálni, majd ellentámadni, amikor az ellenfél támad. Idővel a gyakorlással képesek leszünk arra, hogy a technikákkal még ellenfelünk leggyorsabb és leghevesebb támadásaira is reagálni tudjunk.
Ha elérjük ezt a szintet, magabiztossá kell válnunk a védekező képességünkben, nem kell félnünk egyetlen támadótól sem. Ha már egy technikában jártasak lettünk, akkor ugyanígy haladhatunk tovább, amíg az összes önvédelmi technikában jártasak nem leszünk.
Az utolsó szakasz, melyet megcélzunk, az a képesség, hogy az összes önvédelmi technikát kombinálni tudjuk, és eggyé tegyük őket. Ez a képesség csak folyamatos gyakorlással fog kialakulni. Ez azt jelenti, hogy az Ötlépéses Ösvény stratégiáját és a Tizenhárom Taktika elvét követve el kell jutnunk arra a szintre, ahol a stílusokat természetes reflexként alkalmazzuk.
Más szóval, ahogyan nincs megszabott határa annak, hogy milyen módon támadhatnak meg minket, ugyanúgy nem lehet világos az sem, hogy milyen módon válaszoljunk az ilyen támadásokra.
Értelmetlen csak abban gondolkodni, hogy "X támadás esetén használjuk az Y választ". Képesnek kell lennünk arra, hogy a helyzetnek megfelelően keverjük és egyesítsük a technikákat.
A Tai Chi Chuan önvédelmi technikák közé tartoznak a birkózási technikák is, amelyeket akkor használhatunk, amikor az ellenfelünkkel közelharcban vagyunk, vagy egy ütési/rúgási kísérlettel szorongatjuk meg. Ezeket a birkózási technikákat gyorsan, érzékenyen és lágyan kell alkalmaznunk, hogy érzékeljük ellenfelünk erejét és felhasználjuk ellene, miközben ő nem képes érzékelni a miénket.
Meg kell tanulnunk puhának és engedékenynek lenni ott, ahol ellenfelünk erős, de erősnek lenni ott, ahol gyenge. Más szóval el kell kerülnünk az erős pontjait, de támadnunk kell a gyenge pontjait. Ha a jobb oldala erős, akkor a baloldalon kell támadnunk. Ha a felsőteste erős, nekünk az alsótestét kell támadnunk.
Összefoglalva, hagynunk kell, hogy az ellenfelünk először mozogjon, így felismerhetjük a gyenge pontjait, és a saját erejét használhatjuk ellene egy pusztító ellentámadásban. Ha ellenfelünk nem mozdul, akkor cseleket kell alkalmaznunk, vagy ki kell húznunk a támadását, majd ugyanúgy kell kezelnünk, mint korábban.
Ahhoz, hogy ezt a módszert megfelelően alkalmazzuk, sokat kell gyakorolnunk az önvédelmi technikákat egy tapasztalt mester figyelő szemei alatt, aki tanácsot adhat és irányíthat minket az elmélet gyakorlati alkalmazásában.
Ez csak egy rövid bevezetés a Tai Chi Chuan önvédelmi technikákba. Egy figyelmeztető megjegyzés, amit számításba kell vennünk az, hogy ezek a technikák csak akkor értékesek, ha egészségi állapotunk megfelelő az alkalmazásukhoz. Ez azt jelenti, hogy belső erőnléti edzéseket kell végeznünk, hogy felépítsük egészségünket és erőnket, mert még ha a reakcióink jók is, ha nincs ütőerőnk, képtelenek leszünk hatékonyan ellentámadni. Ez különösen veszélyes állapot, ha egynél több ellenféllel állunk szemben.
Forrás: https://www.taichibrighton.com/2017/01/03/self-defence/

Tai Chi Chuan-a keménység lágysággal való leküzdésének művészete

 Cheng Tin-Hung és Dan Docherty írása

2012.06.11

A probléma
A Yin és Yang elmélete azt tanította nekünk, hogy a keménység legyőzheti a lágyságot, és a lágyság legyőzheti a keménységet. Lássuk most, hogyan működik ez az elmélet a gyakorlatban, ha a kínai harcművészetekre alkalmazzuk.
A harcművészetekben gyakran előfordul, hogy A teljes erejével megtámadja B-t, B pedig teljes erejével hárítja a támadást. Itt a felek erőharcot vívnak, és az erősebb fél győz.
Egy másik tipikus helyzetben tegyük fel, hogy két férfi közül az egyik gyenge, a másik erős, ugyanabba a harcművészeti iskolába jár, és egyforma hosszú ideig tanulja ugyanazokat a technikákat. A kettőjük közötti küzdelemben az erősebb mégis legyőzi a gyengébbet.
Wang Chung Yueh, egy Tai Chi Chuan mester, aki a Ming-dinasztia idején élt, tanulmányozta ezt a fajta helyzetet. Miután sok éven át figyelte a kínai harcművészetek különböző kemény stílusait, arra a következtetésre jutott, hogy a stílusbeli különbségektől eltekintve, ha harcban alkalmazzák, a végeredmény mindig ugyanaz: a győzelem a leggyorsabbá és legerősebbé lesz, és nem feltétlenül azé, aki intenzíven tanulmányozta a művészetét.

Chang San Feng ugyanezt a helyzetet tanulmányozta, még Wang előtt. Attól a meggyőződéstől vezérelve, hogy a győzelem nem szükségszerűen az erősé, hanem az ész legyőzheti az erőt, a taoizmusban szerzett ismereteit felhasználva létrehozott egy harcművészetet, amely a Tai Chi alapelvein - a Yin és Yang változásain - alapul. Tai Chi Chuan-nak nevezte el, a "chuan" jelentése "ököl", és így harcművészetre utal.
A Tai Chi Chuan technikák helyes alkalmazása a harcban olyan helyzetet eredményez, amikor egy csekély erő alkalmazása elegendő ahhoz, hogy elterelje, eltérítse vagy más módon ártalmatlanná tegyen egy olyan erőt, amely nagyságrendekkel nagyobb. Így a lágy legyőzi a keményet, és a gyengének nem kell félnie attól, hogy harcba szálljon az erőssel. A Tai Chi Chuan harci céljaira a lágyság a bölcsesség gyermeke, és nem pusztán egy gyenge erő, amely valahogy varázslatos módon legyőzheti az erősebbet.
A művészet önvédelmi stratégiájának két fő alapelve a mozdulatlanság felhasználása a mozgás legyőzésére, és a lágyság felhasználása a keménység legyőzésére.
A megoldás első része: A mozdulatlanság legyőzi a mozgást
Ennek az elvnek a gyakorlása tiszta elmét igényel. Meg kell várnunk, amíg az ellenfelünk elkezdi az első lépést, majd meg kell előznünk őt azzal, hogy határozottan reagálunk, mielőtt befejezhetné azt. Azért tesszük ezt, mert amikor szembenézünk ellenfelünkkel, nem ismerjük a szándékait, és így nem tudjuk, hogy melyik testrészünket fogja megtámadni. Ezért jobb, ha megvárjuk, amíg támadásba kezd, hogy elterelhessük azt, mielőtt befejeződne, és akkor mi viszont ellentámadást indíthatunk a gyenge pontjaira mért csapásokkal.
El kell kerülnünk, hogy ez az elvet abba az abszurd következtetésbe vigyük, hogy megvárjuk, amíg ellenfelünk megüt minket anélkül, hogy válaszul egy izmot is megmozdítanánk. Ezért van az, hogy a „Tizenhárom taktika” egyik klasszikus szövegében ez áll: "Ha az ellenség nem mozdul, mi sem mozdulunk, de amint mozogni kezd, mi azonnal lépünk".
Ezt az elvet alkalmazva elménknek tisztának kell lennie, hogy képesek legyünk észrevenni ellenfelünk legkisebb mozdulatát is, és ellensúlyozni tudjunk minden tervezett támadást. Ennek az elvnek a kulcsa az, hogy amint ellenfelünk elszánta magát egy támadásra, már túl késő, hogy reagáljon az ellenakciónkra.
A katonai stratéga Sun Tzu szavaival élve: „Meg kell ismernünk magunkat és az ellenfelünket. Ezt csak úgy tudjuk megtenni, ha nyugodtak és higgadtak maradunk, amíg egyértelműen fel nem ismerjük a közelgő támadást, amelyre aztán azonnal reagálunk.”
A megoldás második része: A lágyság legyőzi a keménységet
Ennek az elvnek a gyakorlása során tudatosan kerülnünk kell, hogy nyers erővel próbáljuk meg ellensúlyozni ellenfelünk támadásait. Az elmének és a testnek harmóniában kell működnie a védekezési és ellentámadási technikák helyes alkalmazása során.
A cél az, hogy ellenfelünk támadásait úgy tereljük el, hogy saját erejét fordítsuk ellene. Ehhez a Tai Chi Chuan nyolc ereje közül egy vagy több használata szükséges, amelyeket az alábbiakban tárgyalunk.
Így, ha az ellenfelünk megpróbál mellkason ütni minket, a "Lu" használata, egy enyhe oldalra terelés elég ahhoz, hogy még a legerősebb támadást is elterelje, és előkészítse az utat az ellentámadásunkhoz. A „Tai Chi Pushing Hands” című dalban ez áll: „Négy uncia ereje legyőzheti ezer font erejét.”
Több éven át tartó folyamatos gyakorlásra van szükség egy partnerrel ahhoz, hogy kifejlődjön a képesség az önvédelem e kifinomult koncepciójának alkalmazására. Még ekkor is szükségünk van egy hozzáértő oktató támogatására.
Egyszerűbben fogalmazva: a legtöbben tudjuk, hogy egy ökröt egy madzaggal lehet vezetni. Vegyük úgy, hogy a zsinór a négy unciát, az ökör pedig az ezer fontot jelképezi. Ha a zsinórt az ökör orrának végén lévő gyűrűhöz kötjük, akkor könnyen vezethető, de ha a hátsó lábához kötjük, akkor más eredmény várható. Egy hozzáértő oktató értéke tehát abban áll, hogy megtanítsa a lágyság, vagyis az enyhe erő helyes alkalmazását.
A kemény erő alkalmazásának vannak bizonyos egyértelmű hátrányai, még a közöttünk lévő hatalmasok számára is. Nagyobb energiaráfordítást igényel, akár védekezésben, akár támadásban alkalmazzuk. Ez hatással van a légzésünkre és megnöveli a szívverésünket, ami viszont megterheli a központi idegrendszerünket, így közvetve lelassítja a cselekvéseinket és a reflexeinket.
Mindez természetesen nagyon is az ellenfelünk előnyére válik. A lágyság használata viszont nagyon kevés energiát igényel; izmaink ellazultak és rugalmasak maradnak, így akcióink gyorsak és biztosak lesznek. Emellett a gondolkodás tisztaságának és érzékenységének fejlesztését, valamint a stressz csökkentését is szolgálja.
A végeredmény az, hogy amikor ezt a lágyságot használjuk a harcban egy "kemény" ellenféllel szemben, akár kézzel, akár testkontaktusban vagyunk vele, a testünk radarrendszerként működik, és információt szolgáltat nekünk ellenfelünk szándékairól, amit a saját keménysége vagy feszültsége tesz lehetővé , hogy lágyságunk és érzékenységünk detektálja.
A másik hátránya annak, ha csak az erőre hagyatkozunk, hogy mindig van valaki, aki erősebb. Tudomásul kell venni, hogy még az erősek is megöregszenek egyszer.
Hogy tovább boncolgassuk az elméletet és a gyakorlatot, csak a nyugati történelemre kell tekintenünk, hogy igazolást nyerjünk. Talán a legjobb példa a Görögország és Trója közötti háború volt, ahol a görögök éveken át ostromolták Tróját, és mindkét oldalon több ezer emberéletet követelt az elkeseredett, kimerítő háború. Végül Odüsszeusz, a legravaszabb vezetőjük javaslatára a görögök úgy tettek, mintha elhajóztak volna, és egy hatalmas falovat hagytak hátra ajándékba.

A trójaiak ezt diadalként bevontatták a városukba, és azt hitték, hogy a háború véget ért. Késő éjjel a görögök egy csoportja, akik a ló belsejében rejtőztek el, kitörtek, megölték az őröket, és megnyitották a kapukat a visszatért és lesben álló bajtársaiknak.
A trójaiak, akik az ünnepléssel töltött éjszaka után felkészületlenül és fegyvertelenül álltak a görögökkel szemben, nem voltak ellenfelek, és Tróját kardélre hányták.
Ez jól szemlélteti, hogy a lágyság igazi értelme a nyers erő helyett az intelligencia alkalmazásában rejlik.
Forrás: https://www.taichibrighton.com/2017/01/03/overcoming-hardness-with-softness/

Esettanulmányok 30: Ashley Cheeseman

Hány éve gyakorolja a Tai Chi-t?
Több mint 14 éve gyakorlom a művészetet, és 10 éve vezetem saját iskolámat Catfordban, Londonban.
Mi keltette fel az érdeklődését?
Tulajdonképpen a helyi orvosom volt az, miután néhány változás történt az életemben, nem jártam többé az edzőterembe és tulajdonképpen agresszívvá váltam, az orvosom azt javasolta, hogy próbáljam ki a tai chi-t vagy az úszást. Szerencsére inkább a tai chi-t választottam, mint az úszást.
Mit jelent önnek a TC?
Ez egy életforma a normális életen belül, nincs szükségem semmilyen eszközre vagy felszerelésre, akkor és ott gyakorolhatom a művészetet, amikor és ahol csak akarom, "ez a teljes szabadság".
Mi a legfontosabb szempont az ön számára?
Az egészség megőrzése talán a legfontosabb tényező számomra.
Vannak személyes céljai a TC-vel kapcsolatban?
Nincsenek céljaim, csak élvezem, amit csinálok, és azt, hogy látom, ahogy a tanítványaim egészségesek és boldogok lesznek az életükben, és azok, akik tovább szeretnék fejleszteni a művészetet, oktatókká válnak, majd saját iskolát nyitnak. Jelenleg három tanítványomnak van saját iskolája.
Ki vagy mi inspirálta önt?
A harcművészet iránti érdeklődésem David Carradine-ra vezethető vissza a „Kung Fu” sorozatból. Az ő soha véget nem érő szenvedélye és lendülete ebben a művészeti formában, ami őszintén mondhatom, hogy soha nem lankadt az évek során, amióta ismerem őt.
Mit gondol a tai chi jelenlegi népszerűségéről?
Úgy gondolom, az elmúlt öt évben masszívan megnőtt a megnyitott órák száma, de az oktatás minősége változó.
Tanárként mit gondol a Tai Chi harci aspektusairól?
Személy szerint nagyon fontosnak tartom, hogy a tanulók megértsék, honnan származik a művészeti forma, én valójában megtanítom a tanítványaimnak mind a puha, mind a kemény aspektusait az egyes mozdulatoknak. Vannak, akik jobban reagálnak a művészeti forma harci oldalának ismeretére, míg mások inkább a lágy oldalt részesítik előnyben, szerintem nagyon fontos, hogy mindkettőt megadjuk az embereknek.
Mi a véleménye a versenyekről?
A versenyzés személyes preferencia. Amikor meglátogattam egy nagyon jó barátomat, aki azóta sajnos már elhunyt, a háza tele volt tai chi versenyeken szerzett trófeákkal. Amikor Linda megkérdezte tőlem, hány versenyen indultam, azt mondtam, hogy egyen sem, a mai napig nem indultam még versenyen, nem is akarok, nincs mit bizonyítanom.
Milyen irányba szeretné látni a TC-t a jövőben?
Szeretném, ha a tai chi-t iskolákban és gyárakban tanítanák, mivel az előnyök látványosak lennének ezeken a területeken.
Forrás: https://www.taichiunion.com/articles/meet-ashley-cheeseman/

 

Az ötlépéses ösvény

 Dan Docherty írása

2012.06.11

Mielőtt képesek lennénk a Tai Chi Chuan taktikáit harcban alkalmazni, először meg kell értenünk a stratégiát, amely a használatukat szabályozza. A „Tai Chi lökő kezek” című dalban azt írják, hogy "mindössze négy uncia ereje képes legyőzni ezer fontnyi erőt". Ez a megközelítés azt jelenti, hogy a nyers erő helyett a készségre és az értelemre kell támaszkodnunk; ez azt is megköveteli, hogy egy öt elvből álló meghatározott utat kövessünk.
Kitartás
Fenn kell tartanunk a kapcsolatot ellenfelünkkel, érzékenyen figyelve minden mozdulatára. Így képesek vagyunk felismerni a támadásait és megérezni a gyenge pontjait.
Spontaneitás
Minden támadásra adott reakciónknak azt az elvet kell követnie, hogy amint ellenfelünk mozdul (támad), mi mozdulunk (ellenlépünk), mielőtt befejezhetné a mozdulatát. A védekezés és az ellentámadás egyenletes, megszakítás nélküli mozdulatok sorozata.
Lágyság - a megfelelő időben és helyen
A tapadás elvének alkalmazásakor csak puha vagy laza kapcsolatot kell fenntartanunk ellenfelünkkel. Az így kialakult érzékenység lehetővé teszi számunkra, hogy érzékeljük ellenfelünk szándékainak bármilyen változását. Ez egy korai figyelmeztető rendszer. Lágyságunk megnehezíti azt is, hogy ellenfelünk felismerje saját szándékainkat.
Követés
Ha már felismertük ellenfelünk erőinek irányát, akkor azzal együtt kell haladnunk, nem pedig ellene. Ez a kulcsa annak a Tai Chi taktikának, hogy a "négy uncia erő" segítségével még a leghevesebb támadást is a semmibe tereljük. Miközben ellenfelünk minden energiáját arra használja, hogy megtámadjon minket, mi képesek vagyunk megőrizni a sajátunkat.
A nyers erő elutasítása
Az ellenfelünkkel való kar-kapcsolatnak egyszerre puhának és folyamatosnak kell lennie. Nem szabad sem visszahúzni a karunkat, sem hagyni, hogy megfeszüljön. Ez a folyamatos, lágy érintkezés lehetővé teszi számunkra, hogy érzékeljük a változást és spontán válaszlépéseket tegyünk anélkül, hogy szükségtelenül energiát pazarolnánk.
Az Ötlépéses Ösvény stratégiájának elfogadásával elérhetjük azt az ideált, hogy minimális erővel érjük el a maximális hatást.
Összefoglalva, minden támadást lazán kell elfognunk, tapadva hozzá, miközben csak a szükséges minimális erőt használjuk, hogy finoman elvezessük eredeti célpontjától, és az ürességbe tereljük. Ezáltal észlelhetjük a támadásban bekövetkező változásokat, és ennek megfelelően reagálhatunk rájuk.
Ez lehetetlen lenne, ha nyers erővel blokkolnánk a támadást. Tetteinknek harmonikusnak és folyamatosnak kell lenniük. A Tai Chi Chuan egyik különleges jellemzője, hogy nagy hangsúlyt fektet a támadások elterelésére és arra, hogy ellenfelünk saját erejét használjuk ellene. Ezért tartjuk magunkat az Ötlépéses Ösvény stratégiájához.
A ragaszkodás lágyság nélkül értelmetlen, mivel csak akkor tudunk érzékenyek lenni ellenfelünk változásaira, ha ellazultan vagyunk.
Az engedékenység haszontalan ragaszkodás nélkül, mivel csak akkor tudjuk figyelni ellenfelünk mozgását, és csak akkor tudjuk, mikor kell ellentámadni, ha kapcsolatban maradunk vele.
Az ellenfelünk erejével szemben alkalmazott nyers erő megakadályoz minket abban, hogy felismerjük a gyengeségeit, és ez ellentétes a Tai Chi Chuan elveivel, amelyek megkövetelik, hogy az ellenfelet ugyanolyan jól ismerjük, mint magunkat.
Ez tehát a stratégia, amit követnünk kell, amikor a Tai Chi Chuan harci taktikát alkalmazzuk. Ezeket a taktikákat akkor gyakoroljuk, amikor a "lökő kezek” gyakorlatot végezzük, ami az első lépés a művészet harci taktikájának gyakorlati alkalmazására való képességünk fejlesztése felé.
Forrás: https://www.taichibrighton.com/2017/01/03/5-step-path/

Az alábbi videóban Dan Docherty egy lándzsa formát mutat be.

 

Esettanulmányok 29: Davidine Siaw-Voon Sim

Hány éve gyakorolja a Taijiquan-t?
Körülbelül 15 évvel ezelőtt kezdtem el komolyan edzeni. Úgy gondolom, hogy az évek száma nem annyira fontos, mint a beletett gyakorlás mennyisége. Lehet, hogy valaki 10 évig jár órára, heti egy órát gyakorol, közben nem gyakorol, így keveset ért és keveset ér el. Vagy egy másik, aki kevesebb évet csinált, de mindennap gyakorol, és érdeklődik a teljes művészet tanulmányozása iránt.
Mi serkentette az érdeklődését?
Az életem körülményei eltávolítottak a gyökereimtől, tinédzserként Angliába költöztem, és egy másik kultúrába szocializálódtam. Ahogy az gyakran megesik, az érettség során az ember visszatér, hogy megkeresse a gyökereit, és én ott folytattam, ahol abbahagytam.
Mit jelent önnek a Taijiquan?
A taijiquan a kínai kultúra tökéletes képviselője. Mély filozófiai gyökerei és a holisztikus edzésterve teszi tökéletessé az egész ember fejlesztésére - fizikailag kihívást jelentő, érzelmileg megnyugtató és intellektuálisan ösztönző.
Mi a legfontosabb szempont az ön számára?
A legfontosabb, hogy a Taijiquan megőrizze hitelességét. Függetlenül attól, hogy valakit elsősorban az egészségfejlesztő aspektusok vagy a harcművészet érdekel, a Taijiquan-t a generációkon keresztül átörökített, nagyon világos szabályok szerint kell gyakorolni. A művészet elmélete nem csak egy fizikai fegyelem, hanem egy életre szóló tervrajz is.
Vannak személyes céljai a Taiji-val kapcsolatban?

Fejlődni a saját gyakorlatomban és ennek a nagyszerű művészetnek a megértésében. Folytatni az autentikus Taijiquan népszerűsítését azáltal, hogy hozzáférhetővé teszek néhányat azok közül a tanárok közül, akiktől szerencsém volt tanulni. Eloszlatni a művészetet övező tévhiteket és a Taijiquan misztifikálását - tanítással és írással is. Két könyv társszerzője vagyok: "Chen Style Taijiquan: The Source of Taiji Boxing" és a nemrég megjelent "The Essence of Taijiquan". A művészet eredendően pragmatikus diszciplína. A Chen stílusú Taijiquan szívós és gyakorlatias embereken keresztül, generációkon át öröklődött, és a "misztifikáció" nagy része, az egyszerű kulturális félreértés és a művészet New Age típusú kisajátítása között osztható meg. Remélem, hogy írásom lehetővé teszi a nem kínai olvasók számára, hogy hozzáférjenek a csak kínaiul elérhető információkhoz, és lebontja a nyugatiak előtt álló kulturális akadályok egy részét.
Ki vagy mi inspirálta Önt?

Egy régi kínai mondás szerint: "amikor vizet iszol, emlékezz azokra, akik a kutat ásták". Ebben az értelemben engem azok az emberek inspiráltak, akik különböző időpontokban és különböző formában léptek be a taijiquan életembe. Chen Xiaoxing, Chen Xiaowang és Zhu Tiancai /a képen/ csodálatos tanárok, akik irányítottak a gyakorlásomban. Chenjiagou, művészetem szülőhelye, ahová évente legalább egyszer ellátogatok, megmutatta nekem a Taijiquan-t a maga egyszerűségében és gazdagságában.
Mit gondol a Taijiquan jelenlegi népszerűségéről?
A művészet népszerű a számok tekintetében, mindenhol új osztályok nyílnak, de a minőség sokszor kétes. Az egyszerűsített és lerövidített formák oktatóinak gyors kiképzése, és az efelé való elmozdulás szerintem különösen káros. Rendszeresen érdeklődnek nálam az oktatói tanfolyamok iránt olyanok, akiknek kevés vagy semmilyen Taijiquan tapasztalata sincs. A Taijiquan egy összetett művészet, és mielőtt valaki tanárrá válna, először is tanítványnak kell lennie, aki szorgalmasan gyakorol hosszabb ideig. Ez nem azt jelenti, hogy egyszer-egyszer elmegy egy szemináriumra, hanem azt, hogy rendszeresen edzést kap egy képzett tanítótól. Számomra ez olyan, mintha azt követelné, hogy koncertzongorista legyen, csak azért, mert le tud néhány hangot játszani a zongorán. Hosszú távon fennáll a veszély, hogy az alacsony színvonalú tanároknak ez a hulláma végzetesen aláássa a Taijiquan közhitelességét.
Tanárként mit gondol a művészet harci aspektusáról?
A Taijiquan egy erőteljes és kifinomult harcművészeti rendszer. Ezt tagadni azt jelenti, hogy nem ismerjük a gyökereit és a működését. Másrészt sokan gyakran túl türelmetlenek ahhoz, hogy a harci aspektusokhoz és alkalmazásokhoz eljussanak. A harci készségek a strukturális integritás és a helyes mozgáselvek alapjaira, valamint a fizikai és mentális (külső/belső) aspektusok integrálására épülnek. A rendszer tanmenetét aprólékosan kell követni.
Mi a véleménye a versenyzésről?
Ez egy módja annak, hogy az ember kipróbálja a képességeit egy ellenőrzött környezetben. Az embereknek lehetőséget ad arra, hogy "megmutassák" a teljesítményüket. A gyakorló kézzelfogható jutalmat kap az erőfeszítéseiért. Lehetőséget biztosít a különböző csoportok találkozására és véleménycserére. A versenyek sikere és hitelessége érdekében fontos, hogy a bírák képzettek legyenek az értékeléshez és a bíráskodáshoz. A bírói képesítéshez nem elegendő egy tanfolyam elvégzése. A bíróknak gyakorlói tapasztalattal kell rendelkezniük, ismerniük kell a Taijiquan különböző formáit, és tisztában kell lenniük a művészet mögöttes elméleteivel és elveivel.
Milyen irányba szeretné látni a Taijiquan-t a jövőben?
Szeretném, ha a Taijiquan megtartaná eredeti formáját, és nem hígulna fel. Ez egy olyan készség, amit érdemes megtanulni, időbe telik elsajátítani. Szeretném, ha lenne valamilyen szabályozás a jó minőség és a pontos átadás biztosítása érdekében. Szeretném, ha a fiatalokat jobban bevonnák, hogy eloszlassuk azt a nézetet, hogy a Taijiquan csak az öregeknek és gyengéknek való.
Forrás: https://www.taichiunion.com/articles/davidine-siaw-voon-sim/

A Tai Chi Chuan és a macskák

 2012.05.08

A macskák természetes Tai Chi mesterek, anélkül, hogy tudnának róla, és ha tudnának is, nem érdekelné őket.
Hadd magyarázzam el, van három macskám, akik körülbelül egy évesek, és az első naptól kezdve harci képességeiket úgy gyakorolják, hogy "játszanak" egymással, hogy csiszolják a kitérés, elterelés, zavarás és menekülés képességeit.
Azért gyakorolnak folyamatosan egymással, hogy csökkentsék a különbséget az edzés és az éles helyzet között, amíg a készségszintjük nem lesz olyan magas, hogy a kettő között nincs különbség.
A Tai Chi klasszikus-értelmezésében a tizenhárom taktika gyakorlásáról a következő sorokat említi: "A megjelenés olyan, mint a sólyom, amelyik elkapja a nyulat, a shen (szellem) olyan, mint a macska, amelyik elkapja a patkányt", valamint "mozogj úgy, ahogy a macska jár".
Ez azt jelenti, hogy laza testtel, éberen, bármilyen irányba képesek legyünk mozogni, ne tegyünk felesleges mozdulatokat, és legyünk készen arra, hogy tudatos gondolkodás nélkül, gyorsan és hirtelen csapjunk le.
Aki ezeket a sorokat írta, annak eléggé kellett szeretnie a macskákat/sólymokat ahhoz, hogy időt szánjon a viselkedésük megfigyelésére, majd képes legyen felismerni és lefordítani ezt a viselkedést az emberi harcászat hasznára.
Sokan tévesen azt hiszik, hogy a macskák szeretik kínozni a zsákmányukat, de valójában csak a legjobb pozícióba manőverezik azt, hogy rést találjanak, és a lehető leggyorsabban megölhessék, anélkül, hogy közben veszélybe sodornák magukat.
Kapcsolatfelvétel, akadályok elhárítása, minél gyorsabb lecsapás.
Tehát a macskákhoz hasonlóan nekünk is folyamatosan finomítanunk kell a képességeinket, és az ő megközelítésüket kell használnunk a saját harci gyakorlatainkban a szóló formák, a „lökő kezek”, az alkalmazások és a szabad birkózás során. Túl sok időt pazarolunk arra, hogy hosszúra nyúlt válaszokat gyakoroljunk irreális helyzetekre. Egy valós helyzetben nincs időd gondolkodni, így a válaszaidnak automatikusnak kell lenniük - úgy fogsz harcolni, ahogyan edzel.
Forrás: https://www.taichibrighton.com/2012/05/08/cats/

Esettanulmányok 28: Anna Dashwood

 Hány éve gyakorolja a Tai Chi-t?
Valamivel több, mint öt éve, az elmúlt két és fél évben Chen stílust tanultam.
Mi keltette fel az érdeklődését a Tai Chi iránt?
Egy hiányzó láncszem volt, egy kapcsolat a környező világgal, a saját testemmel és elmémmel, az emberekkel és a természettel. Amint kipróbáltam a tai chi-t, azonnal rezonált rám, és lehetetlen volt nem kihasználni ezt a felfedezett eszközt.
Mit jelent önnek a tai chi?
A szabadságot. Amikor az ízületeid megnyílnak, a tested ellágyul és a víz tulajdonságait veszi fel. Amikor az elme elcsendesedik, nyugalommal telik meg, és a szellem a madarakkal együtt szárnyal. Meg tudod-e akkor különböztetni magad a szél által hordozott esőcseppektől, vagy a lélegző óceán hullámaitól?
Mi a legfontosabb szempont az ön számára?
A kínaiak azt mondják, hogy a kung fu-t nem tudod holnapra ''elraktározni''. Ha ma nem gyakoroltál, nemcsak a képességeidet veszíted el, hanem tíz napot is elvesztesz a fejlődésedben. A Tai Chi érzése, mivel olyan, mint a tűz, amely állandó figyelmet igényel, ébren tart. Dolgozni kell, hogy a lángot fenntartsd. Tökéletes emlékeztető arra, hogy mennyire mulandó minden, és hogy semmit sem lehet természetesnek venni.
Vannak személyes céljai a Tai Chi-val kapcsolatban?
Teljesítményt ad a helyi közösségben való munka, mintha a saját kertedet művelnéd. Idővel egy jól megalapozott Chen stílusú Tai Chi iskola lesz a kínálatom, különböző tantárgyakkal és világos fejlődési útvonallal. Az utazás és az új gyakorlókkal való találkozás vonz, mint a tai chi tanulás egyik módja. A legfontosabb személyes célom, hogy teljesen elengedjem a ''cél'' gondolatát és a nyugodt napi gyakorlásra koncentráljak.
Ki vagy mi inspirálta önt?

A természet az inspiráció forrása! Annyi mindent tanulsz, ha egész évben különböző helyeken gyakorolsz. Ahogy az őszi szél hordja a leveleket, ahogy a kormoránok szárnyukat szárítják, a vállukat leejtve, ahogy a halak a vízből kiugranak, dacolva a gravitációval '' mindez egybeolvad a formáddal, és elvisz egy utazásra, kincskeresésre további tai chi titkokért. Játékostársaim lelkesedésükkel és a hozott tapasztalataikkal inspirálnak, legyen az indiai tánc, szörfözés vagy zene. De messze a legnagyobb hajtóerő az én Shifum, akinek a képessége, elkötelezettsége és a művészet iránti szenvedélye elsöprő. Wang Hai Jun mester /a képen/ hihetetlenül nagylelkű az energiájával és a tudásával, fáradhatatlanul adja át tanítványainak a készséget.
Mit gondol a Tai Chi Chuan jelenlegi népszerűségéről?
Inspiráló. Ha a Tai Chi népszerűségét a gyakorlás iránti elkötelezettség támogatja, annál jobb.
Tanárként mit gondol a Tai Chi harci aspektusairól?
A harci alkalmazás az edzés eredeti és végső célja. Az ehhez a szinthez vezető különböző lépcsőfokokon olyan előnyöket találunk, mint a relaxáció, a jó közérzet, az egészség és a fittség. Bármelyik szintről is legyen szó, a harci aspektus formálja, irányítja, inspirálja és megszépíti a mindennapi edzést.
Mi a véleménye a versenyzésről?
A versenyzés többek között arra ösztönözhet, hogy keményebben gyakorolj, és egy módja annak, hogy megismerd önmagadat és a világot. Ezt azonban profi módon, tisztességes gondolkodásmóddal, jó normákat alkalmazva kell felállítani.
Milyen irányban látná szívesen a Tai Chi-t a jövőben?
A művészet jelenlegi népszerűsége ellenére még mindig sokan vannak, akik nincsenek tisztában azzal, hogy mi is az a tai chi. Hasznos lenne, ha ezt a hiányt pótolni lehetne. Akkor hatékonyabban lehetne használni a lakosság egészségének megőrzésére. Ha a Tai Chi-t aktívan taníthatnák a gyerekeknek az iskolákban, az életben tartaná a művészetet, és sok jövőbeli problémát megelőzne.
Forrás: https://www.taichiunion.com/articles/meet-anna-dashwood/

Esettanulmányok 27: Matthew Rochford

Hány éve gyakorolja a Tai Chi-t?
Több mint 19 éve, 22 éves koromban kezdtem, amikor Anglia északkeleti részén éltem.
Mi keltette fel az érdeklődését?
Több dolog, és különböző tényezők egyidejű összejátszása. Alapvetően valamilyen módszert kerestem arra, hogy több egyensúlyt találjak magamban, érdeklődtem az ezoterikus tanítások, a meditáció és a buddhizmus iránt; egy barátom révén találkoztam Alan Higgins tanárral, akinek volt egy bizonyos jelenléte, ami lenyűgözött. Az ő óráin kerültem először kapcsolatba a tai chi-val (és a Qigong-gal), és ezen keresztül tudtam Peter Warr és Huang Jifu mesterrel edzeni. Rengeteget olvastam és edzettem, nagy előnyöket éreztem az út során, de körülbelül 5 évvel ezelőtt zsákutcába jutottam. Ekkor kerestem egy másik tanárt, aki segített újraindítani a dolgokat.
Mit jelent önnek a TC?
Számomra az elme edzéséről, az elengedés folyamatának élvezetéről és az elme és a test kapcsolatának erősítéséről szól; mások javát szolgálja; ez a megélhetésem is, ebből fizetem a jelzáloghitelemet; nagyszerű barátságokról szól; kihívást jelent és nehéz; könnyű és könnyed; sok mindenért lehetek hálás - a tai chi az életem nagy részét teszi ki.
Mi a legfontosabb szempont az ön számára?
 Imádom (és utálom) a „lökő kezek”-et, mivel nagyon sokat elárul arról, hogy valójában hol tartok gyakorlóként, és ez nagy kihívása az énemnek. Ugyanakkor szeretem azt a valóságellenőrzést, amit ez ad nekem. Én is elsősorban az elmémért gyakorolok. Az elme aspektusa az, ami igazán a szenvedélyem. Az elme alatt az elme azon aspektusát értem, ami a tudatosság és az aspektus, ami a szándék. Nagyon érdekel, hogy megtanuljam szándékkal mozgatni az elmét a testen keresztül, és tudatossággal figyelni az eredményeket.
Vannak személyes céljai a TC-val kapcsolatban?
Igen - jelenleg az, hogy tudatosan rávegyem a testemet arra, hogy mélyebben elengedjen, és az elmémet, hogy tisztábban figyeljen.
Ki vagy mi inspirálta önt?

Eredetileg Harry Simmons barátom, egy gyakorlótársam. Ő mutatott be az első tanítómnak, és sokat segített a kezdeti években. Manapság Luke Shepherd inspirál - a tisztasága és őszintesége miatt - és Patrick Kelly, akinek az életét (szerintem) a tai Chi belső igazságai iránti elkötelezettség jellemzi. Voltak más inspirálóim is, a tai chi világán kívül, mint például Geshe Kelsang Gyatso /a képen/.
Mit gondol a tai chi jelenlegi népszerűségéről?
Nem vagyok egészen biztos benne, hogy mit is lehet belőle csinálni. Néha az órák nagyon tele vannak, de a szokásos történet a magas lemorzsolódásról szól. Örülök annak, hogy az emberek meg akarják tanulni a tai chi-t, de tízszer többen jógáznak. Hogy miért? Talán jobb lenne a kérdés: "Hogyan tehetjük a tai chi-t relevánsabbá az emberek életében?". Szerintem a művészet népszerűbb lehetne, ha úgy mutatnánk be, hogy az emberek valóban tudnának vele azonosulni. Az életem egyik küldetése, hogy a tai chi-t korszerű és releváns módon mutassam be a világnak.
Tanárként mit gondol a Tai Chi harci aspektusairól?
Számomra a tai chi a legmagasabb rendű (belső) harcművészet, de a (külső) harci tai chi egyáltalán nem érdekel.
Mi a véleménye a versenyekről?
Személyesen már nem érdekelnek. Húszéves koromban beneveztem egy jól ismert brit versenyre - de csak azért, hogy bebizonyítsam magamnak, hogy félelem nélkül be tudom mutatni a művészetemet mások előtt. mint a személyes fejlődés útját, ez segített nekem. Nem akartam megtudni, hogy milyen jegyet kaptam, ez számomra teljesen lényegtelen volt.
Milyen irányba szeretné látni a TC-t a jövőben?
Erről csak a saját szervezetem nevében tudok beszélni: Szeretném, ha több ügyféllel dolgoznánk együtt, és a tai chi elveit különböző típusú képzésekbe vinnénk be. Szeretném, ha továbbra is arra törekednénk, hogy a művészetet a mai világ és a mai kihívások szempontjából rendkívül relevánssá tegyük. Szeretném, ha a tai chi bölcsességünkben együttérző és magabiztos módon, képességeinknek és érdeklődésünknek megfelelően fejlődnénk.
Forrás:  https://www.taichiunion.com/articles/meet-matthew-rochford/

A Yin és Yang szétválasztása

 2010.06.21

A TC útja során eljön az az idő, amikor következetesen legyőzöd a legtöbb embert, miközben lökdösődésben és birkózó mérkőzéseken gyakorolsz/versenyzel. Jó neked! Senki sem azért edz, hogy veszítsen, és a TC-nek működnie kell, ha helyesen gyakorolod.

De egy idő után elkezded majd hallani, hogy a te TC stílusod túl kemény, olyan bosszús vesztesektől, akik nem tudnak megbirkózni a "felsőbbrendű" képességeiddel, vagy frusztráltak azoktól.
Ennek oka egy gyakori félreértés és egy növekvő probléma sok TC iskolában manapság, a "puhaság" fontosságának túljátszása, ami talán rendben van, ha 80 éves vagy és csak egészségügyi okokból gyakorolsz.
De ha még fiatal, erős és fitt vagy, és meg akarod tanulni, hogyan használd a TC-t úgy, ahogy eredetileg tervezték, akkor kezd zavarossá válni az ügy.
Minden tanuló rendelkezik bizonyos természetes képességekkel, mint a sebesség, erő, testtömeg, állóképesség stb., amelyeket intelligens edzéssel a lehető legnagyobb mértékben növelni kell.
Erősnek, gyorsnak, nagynak és ijesztőnek lenni nem átok a TC-ben, ez csak azt jelenti, hogy a lassúaknak, a gyengéknek és a félénkeknek fel kell fejleszteniük a játékukat, hogy megbirkózzanak veled, és itt jönnek a problémák, mivel a képzésük vagy annak hiánya nem képes megbirkózni a kontakt munka valóságával. Elég magas szintű erőt kell adnod és fogadnod, mielőtt megvilágosodsz.
A Yin és Yang jelentését vissza kell fejtenünk, hogy megértsük:
1. lépés. "Lazának" kell lennünk, ami az izmok és ízületek merevségének hiányát jelenti. Még mindig lehetünk erősek és erőteljesek, de ez az erő edzett és kifinomult, nem pedig merev és halott.
2. lépés. Lágynak kell lennünk, ami azt jelenti, hogy a test és a végtagok lazák, könnyűek, hajlékonyak és rugalmasak. De nem összeesettek vagy petyhüdtek.
Ezután kombináljuk az 1. és 2. lépést, hogy a 3. lépést követni és használni tudjuk:
3. lépés. A bejövő erő sebességéhez és intenzitásához igazodjunk. Ha lassúak, akkor lassúak vagyunk, ha gyorsak, akkor gyorsak vagyunk, ha könnyűek/nehezek, akkor könnyűek/nehezek vagyunk, és ha erősek, akkor erősek vagyunk. Mindig álljunk készen a váltásra.
4. Ha helyesen alkalmaztad az 1., 2. és 3. lépést, akkor képes leszel érezni, ha a partnered/ellenfeled már nem változik, és hiányzik belőle a Yin és Yang, így már „kettős súlyú”.
Ebben a pillanatban kell lecsapnod.
A TC-ben a kulcs az egyensúly, a megfelelő mennyiségű Yin és Yang, a megfelelő időben. Meg kell értenünk az állandó változást vagy mozgást, hogy képesek legyünk fenntartani ezt az egyensúlyt.
A TC-nek nem szabad sem teljesen keménynek, sem teljesen lágynak lennie, hanem mindegyiknek van egy-egy eleme a másikban.
A Yin szélsősége a Yang megteremtése, a Yang szélsősége pedig a Yin megteremtése. A változás hiánya az, amit el kell kerülni.
A művészetben a legmagasabb eredmény: a Yin és a Yang tulajdonságainak ötvözése. Képesnek lenni bármilyen helyzetre reagálni, nem csak harci helyzetre.
Egy fizikai vagy érzelmi támadásra válaszolva eltűnhetsz, mint a füst, ellenállhatsz, mint egy hegy, vagy visszavághatsz, mint egy tigris. A szakértő megérti a Yin és Yang szétválasztását és egyesítését.
A Yin és Yang mindig a változó helyzetek személyes és szubjektív értelmezése lesz, amelyek a nap minden másodpercében folyamatosan hatnak rád, egész életed során.
Amit egy adott pillanatban Yin-nek vagy Yang-nak gondolsz, az teljesen más lehet, mint valaki más értelmezése, mivel ő is változott abban a pillanatban, ahogy a helyzet is.
De ha meg tudod őrizni az egyensúlyodat, bármi történjék is, akkor megértetted a Yin és Yang jelentését.
Forrás: https://www.taichibrighton.com/2010/06/21/becoming-yin-and-yang/

Esettanulmányok 26: Sue Weston

Mióta gyakorolja a Tai Chi-t?
23 éve, az évek során folyamatosan tanultam, elmélyítettem a gyakorlatomat, és különösen érdekel a kínai orvosi Qigong.
Ki vagy mi keltette fel az érdeklődését?
1986-ban megsérültem fellépés közben, sok éven át hivatásos táncos voltam. Valami lassú dologra volt szükségem, ami mozgásban tart. A Tai Chi felkeltette az érdeklődésemet, és mivel lassú volt, pont erre volt szükségem a sérülés után. Akkoriban nehéz volt Tai Chi tanárt találni, de végül megtaláltam John Kells-t Londonban.
Mit jelent önnek a Tai Chi?
A Tai Chi és a Qigong olyan gyakorlatok, amelyek felszabadítják természetes bölcsességünket és együttérzésünket. A belső és külső kiegyensúlyozottság: a tiszta, nyugodt elme, az ellazult, áramló testtartás és a könnyed légzés ápolásával a gyakorló fokozatosan felfedezi önbizalmát, stabilitását, erejét, rugalmasságát és lágyságát. Ez lehetővé teszi a neurotikus tendenciák feloldását és a velünk született bölcsességünk erejének bevonását. Stabilitásunk lehetővé teszi, hogy kapcsolódjunk sebezhető szívünk kedvességéhez és együttérzéséhez.
Mi a legfontosabb szempont az Ön számára?
A tudatosság, az én tudatossága, ami mások iránti empátiához vezet. Az óráimon és elvonulásaimon a felismerés „aha” pillanatai inspirálnak, amikor a résztvevők összekapcsolják a formák belső aspektusait a mindennapi életükkel. Ezeknek a mozgásfilozófiáknak a lényegét az életbe vinni, a gyakorlatok teljességét hozza, így nem csak a stúdióban létezik, hanem mindenhol. Végső soron a Tai Chi és a Qigong, felkészülés a veszteségre és a halálra. Ez a tudatosság felszabadítja a gyakorlót, hogy örömmel és kreatívan élje az életet.
Ki vagy mi inspirálta önt?
Az első óráim zavarba ejtőek voltak: az osztály rendkívül zsúfolt volt, a stúdió két falát tükrök borították, és semmi sem volt abból a fegyelemből és nagyvonalúságból, amit a profi táncos életemben megszoktam. Sokkoló volt. Az osztályban több férfi volt, mint nő, és a harcművészeti aspektus dominált. Ez nem volt egy kényelmes környezet számomra, a táncos világom után. John rögtön „lökő kezek”-be kezdett, ami legtöbbször lökdösődő haragban nyilvánult meg, nagyon kényelmetlenül. Az egyik órán az egyik haladó tanítványának toltam a kezét, és olyan volt, mintha egy pezsgő vízzel táncoltam volna. Ez inspirált engem, vágytam erre a minőségre. Tudtam, hogy ez a nem fog egyik napról a másikra kialakulni. Ezután elköteleztem magam e minőség hosszú távú felfedezése mellett. És megtanultam rugalmasnak lenni az órákon belül, lemondani a táncvilágom szociabilitásával kapcsolatos elvárásaimról.
Vannak személyes céljai a Tai Chi-ban?
Szeretném folytatni a gyakorlatom adaptálását egy olyan testhez, amely néha kudarcot vall. Már van egy új térdem. Szeretném folytatni a tanulást és a tanítást, ahogy öregszem. Változó és öregedő fizikumomnak megvannak a maga előnyei - amikor idősekkel és különböző fogyatékkal élő emberekkel dolgozom, bele tudom érezni magam az állapotukba, és módot találok arra, hogy a technikákat az ő képességeikhez igazítsam.
Mit gondol a Tai Chi jelenlegi népszerűségéről?

Csodálatos! A szívem megtelik hálával Gerda Geddes /a képen/ és az ő inspiráló életműve iránt, amely a Tai Chi-t olyan módon adta át a nyugati világnak, hogy az ország minden templomtermében elérhetővé tette, és nem egy olyan kisebb harcművészet, amelyet csak kevesen gyakorolnak.
Tanárként mit gondol a harcművészeti aspektusról?
Amikor elkezdtem tanulni, nem tudtam, hogy a Tai Chi harcművészet. Az önvédelem belső aspektusai jobban érdekelnek, mint a külső, a másik gyökerestül való kirobbantása. Számomra a harcművészeti aspektus, a védelem, az elme, a légzés és a testtartás tudatosságában rejlik, három egyszerű, de szinte lehetetlen tulajdonságban, amelyeket egyensúlyban kell tartanunk önmagunkban.
Mi a véleménye a versenyzésről?
Engem jobban érdekelt és érdekel a mozgó fizikai lényünk belső jelentése, pszichológiája. A versengés azt sugallja, hogy egyeseknek igazuk van, másoknak nincs, ahelyett, hogy mindenki a legjobbat tenné abból, amije az adott pillanatban van.
Milyen irányba szeretné látni a Tai Chi-t a jövőben?
Szeretem látni, ahogy a Tai Chi és a Qigong különböző irányai nyílnak meg: mint teljes értékű harcművészet, mint a fizikai és mentális egészséget szolgáló szelíd gyakorlat, iskolákban, menedékhelyeken, börtönökben és kórházakban, elvonulásokon, gyógyfürdőkben, edzőtermekben, művészeti központokban. A saját Tai Chi gyakorlatomban és tanításomban, a meditáción (amit már jóval a művészet megjelenése előtt gyakoroltam) és a kínai orvosi Qigong-on keresztül történő megerősítésre és gyógyításra összpontosítok. Ez továbbra is napi erőforrás; a filozófia és a belátás kincsesbányája.
Forrás: https://www.taichiunion.com/articles/meet-sue-weston/

Esettanulmányok 25: Ian Kendall

Hány éve gyakorolja a Tai Chi-t?
Körülbelül 15 éve, 1994-ben kezdtem el tanulni, amikor 22 éves voltam, miközben Nottingham-ben dolgoztam.
 Mi keltette fel az érdeklődését?
Miután korábban 10 évet töltöttem Shotokan karatéval, majd néhány évet nyugati boksz és Wing Chun gyakorlással, egy olyan harcművészetet kerestem, ahol kevesebb a hajlítás és a fej/ízületi sérülések. Emlékeztem, hogy olvastam egy régi magazinban egy cikket a TC-ről, amit Dan Docherty írt a ''Fighting Arts International'' számára, amikor még karatéztam. Nagyon érdekesnek találtam, így a magok ott voltak, de nem kezdtek el nőni, amíg el nem kezdtem gyakorolni egy Wudang TC osztályban, Nottingham-ben.
Mit jelent önnek a TC?
Jó barátokat, jó szórakozást és kemény munkát. Az évek során a TC tartott józanul az élet mindennapi kihívásaival szemben, bármi is történt, mindig elmentem az órára vagy egyedül edzettem. Most, hogy főállású tanárként dolgozom, úgy érzem, hogy a fizikai, intellektuális és érzelmi előnyök egyre csak nőnek, minél többet gyakorlok és tanítok. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy olyasmivel kereshetek pénzt, amit szeretek csinálni, és még a jelzálogot is fizethetem.
Mi a legfontosabb szempont az ön számára?
Mindegyik fontos, ahhoz, hogy igazán megértsük a művészetet, minden aspektusát naponta gyakorolni kell. Túl sokan töltenek rengeteg időt és pénzt azzal, hogy megpróbálnak úgynevezett titkos technikákat vagy módszereket "összeszedni" a TC különböző stílusaiból és mestereitől. Válassz egy stílust, csináld azt egész életedben, tanulmányozd a klasszikusokat, és a titkok útközben feltárulnak.
Vannak személyes céljai a TC-ban?
Halhatatlanná válni és megtanulni kínaiul beszélni, olvasni és írni. Az egyik könnyebb, mint a másik.
Ki vagy mi inspirálta önt?
Kezdetben, amikor harcművészetet tanultam, sok tanárom volt, aztán néhány , de most egy tanárom van és a tanítványaim. Minden nap tanítanak nekem valami újat.
Mit gondol a TC jelenlegi népszerűségéről?
A közvélemény és bizonyos, az időseket és a testi/szellemi fogyatékkal élőket támogató szervezetek, ma már sokkal inkább tudatában vannak a TC egészségügyi előnyeinek, mint valaha, a pozitív tömegmédia és az NHS egészségügyi tájékoztatásának köszönhetően. Ez csak előnyös lehet a TC közösség számára általában.
Tanárként óvatosnak kell lennünk, hogy ne butítsuk le a TC-t, vagy ne tévesszük meg az embereket áltudományos állításokkal, hogy az új közönség számára elfogadhatóbbá tegyük. A TC-t sokféleképpen lehet tanítani és gyakorolni, de még mindig egy harcművészet, ekként kell népszerűsíteni. A jó TC kemény munkát, időt és erőfeszítést igényel, hogy az előnyeit felismerjük, bármilyen módon is tanítjuk, és kihívást kell jelentenie mind a tanulóknak, mind a tanároknak.
Tanárként mit gondol a TC harci aspektusairól?
A harci oldal nem fontosabb vagy kevésbé fontos, mint az egészségügyi szempontok, ez csak része az egész művészetnek. A tanulóknak annyit kell gyakorolniuk a művészetből, amennyit csak tudnak, érdeklődési szintjük valamint fizikai, érzelmi, mentális és intellektuális képességeik alapján.
Mi a véleménye a versenyzésről?
Úgy gondolom, hogy a versenyzés egy fontos szakasz, amin minden diáknak át kell mennie. Ez egy nagyszerű módja annak, hogy biztonságosan teszteld a képességeidet másokkal szemben, nyomás alatt. És arra, hogy fejleszd a technikai tudásodat, megszabadulj a saját képességeiddel vagy stílusoddal kapcsolatos kételyektől. De fennáll a veszélye annak, hogy csak a versenyzésre vagy a győzelemre gerjedsz, a TC/harcművészetek által nyújtott magasabb rendű előnyök rovására. Ahhoz, hogy sikeres legyél a versenyeken, csak olyan technikákat vagy formákat kell végrehajtanod, amelyekkel aranyérmet nyerhetsz, hosszú távon ez nagyon szűk látókörűvé és rögzültté tesz, megakadályozva téged vagy a művészetedet abban, hogy fejlődj.
Ez az eredeti művészet egy felhígított változatát eredményezi, amely a múlt dicsőségével kereskedik, és amely ma már csak egy szabályok szerint játszott sport.
Milyen irányba szeretné látni a TC-ben a jövőben?
Szeretném, ha a TC elkerülné bármelyik stílus politizálását. A sokféle stílus és módszer az, ami a TC-t olyan elérhetővé és vonzóvá teszi a világ számtalan embere számára. A modern fogyasztói marketing stratégiákat a világuralom érdekében jobb, ha a Coca-Colára hagyjuk.
Forrás: https://www.taichiunion.com/articles/meet-ian-kendall/

Esettanulmányok 24: Stefanie Sachsenmaier

Hány éve gyakorolja a Tai Chi-t?
Nagyon kevés ideje! Soha nem szeretem, ha ezt a kérdést felteszik nekem, amikor tanítok, mert úgy érzem, hogy ha őszinte vagyok, akkor a tanítványok kétségbe vonhatják a képességeimet és a minőségemet. Ezért a válaszom mindig az: néhány éve, de gyakorlatilag minden nap edzek! Az akadémiánkon jelenleg csak kezdőket tanítok.
Mi keltette fel az érdeklődését a Tai Chi Chuan iránt?
Amikor néhány évvel ezelőtt Párizsban éltem, egy kicsit nehéz időszakot éltem meg, gyakran láttam tai chi gyakorlókat a közeli parkban, ahol laktam, a Jardin du Luxembourg-ban. Azt gondoltam, hogy ezt kell csinálnom!!! Megragadott a mozgás belső kapcsolatának érzése, és vágytam arra, hogy egy olyan "formát" gyakorolhassak, amit magam is tudok, amit napi szinten vizsgálhatok. Láttam, hogy ez olyasvalami, ami nagyon sokat ad vissza.
Mit jelent önnek a Tai Chi?
Elég gyorsan az életem "keretévé" vált. Felfedezem benne az élet "kérdéseit", valamint a "válaszokat". Az edzésen keresztül folyamatosan felfedezem azokat az „elveket”, amelyeket az életem más területein is alkalmazhatok, ami nagy kincs. Gyakorlati értelemben is strukturálja a napomat, hiszen naponta edzek, még akkor is, ha nem tudok bejutni az akadémiám órájára. Nem számít, hogy mi történik még az életben, mindig úgy érzem, hogy a tai chi fejlődik, így ez egy nagyon pozitív része a mindennapi életemnek.
Mi a legfontosabb szempont az ön számára?
A művészetben rejlő bölcsesség, ami kimeríthetetlen.
Vannak személyes céljai a tai chi-val kapcsolatban?
Naponta alázattal gyakorolni, életem végéig!
Ki vagy mi inspirálta önt?

Eltekintve attól, hogy valahogyan csak "kattant" a művészet, a legerősebb inspirálóm a Sifum, Gary Wragg. /a képen/ Úgy érzem, rajta keresztül a legmagasabb színvonalra törekszem, és csodálom őt azért, amit létrehozott és lehetővé tesz. Akadémiánk minden nap nyitva van, és tanítványai életének erős részévé vált. Inspiráló, amit személyesen a tai chi chuan-ban és a segítségével elért, különösen abban az értelemben, ahogy művészi munkájába integrálta azt. Erősen azonosulni tudok ezzel, mivel én is kreatívan dolgozom (az előadó művészetben). Ő egy csodálatos tanár, és az állandó jelenléte, befektetett tanítása nélkül nem lett volna lehetőségem arra, hogy a tai chi ilyen erős része legyen az életemnek.
Mit gondol a Tai Chi Chuan jelenlegi népszerűségéről?
Támogatom a művészet iránti növekvő tudatosságot és érdeklődést, de szeretném, ha ez megfelelő okokból történne. Magam is tanúja voltam, mielőtt megalapítottam az akadémiánkat, a tai chi chuan tanításának és népszerűsítésének olyan módjára, amelynek számomra már nincs értelme, a harci figyelem hiánya és a pénzért történő rossz tanítás miatt.
Tanárként mit gondol a tai chi harci aspektusairól?
A tai chi egy harcművészet! Minden órán, amit tanítok, szerepelnek az edzésalkalmazások és hogy azok hogyan kapcsolódnak a formához. Az is izgat, hogy Sifu Gary Wragg-től felfedeztem, hogy a harci aspektus és az egészség mindig összefügg. Mindig azt mondja, hogy ami jó a harcművészetnek, az jó az egészségnek is!
Mi a véleménye a versenyzésről?
Nagyszerű ösztönzést jelentenek az edzésre, kisebb célok elérésére, és arra, hogy egy adott pillanatban próbára tedd magad sok szinten, beleértve a képességeket, a technikát, a lelki nyugalmat, az alázatot. Mindennek ott kell lennie egy adott pillanatban, ami nem a te választásod. Az ilyen eseményre való edzés egy újabb szintet hoz a gyakorlásodba. A "jelen pillanatban lenni" gyakorlása válik gyakorlattá. Annyi mindent tanultam a versenyeken, amit a normál edzéseken nem tudtam volna megszerezni. Minden egy kicsit "valóságosabbá" válik, amikor például „lökő kezek”-ben versenyzel, és ezt az érzést nem könnyű újraalkotni egy edzésen. Ugyanez vonatkozik a formákra is. A versenyeket fontos eseményeknek tartom a különböző stílusokat, technikákat gyakorlók ismereteinek és tudatosságának cseréje szempontjából is, ebben a tekintetben szerves részét képezik egyfajta "tai chi közösség" kialakításának.
Milyen irányban szeretné látni a tai chi-t a jövőben?
Szeretném, ha széles körben elismernék, mint azt a gazdag belső harcművészetet, ami. Csodálatos lenne, ha olimpiai sportággá válna, mivel ez megadná a művészetnek azt a státuszt és elismerést, amit mint autentikus, hagyományos és modern sportág megérdemel.
Forrás: https://www.taichiunion.com/articles/meet-steffi-sachsenmaier/

Esettanulmányok 23: Richard Small

Mióta gyakorolja a Tai Chi-t?
Körülbelül 1980 óta foglalkozom vele, több különböző tanárhoz jártam, akiknek a nevére többnyire nem emlékszem, de a képességeiket még mindig csodálom. 1996 körül kezdtem el rendszeresen gyakorolni azt, amit akkor Tai Chi-nak hittem. Igazából azt hiszem, csak most kezdem el gyakorolni azt, amit jelenleg igazi Tai Chi-nak tartok. Tehát, hogy válaszoljak a kérdésre, mondhatnám, hogy több mint húsz éve, az imázs és az ego miatt, de jobb, ha azt mondom, hogy csak néhány hónapja gyakorlom az ''igazi'' Tai Chi-t. Egy másik kérdés az lehetne, hogy "mióta tanulod a művészetet?", akkor a válasz az lenne, hogy "örökké".
Ki vagy mi keltette fel az érdeklődését?

Először is a ''Kung Fu'' című TV-sorozat az 1970-es években, ami után tanfolyamot kerestem és rátaláltam az Aikidó-ra. A harcművészetek iránti növekvő érdeklődésem arra késztetett, hogy tovább nézelődjek, és nevezetesen a Tai Chi-ben találtam olyan élményt és örömöt, ami érdekelt.
Mit jelent önnek a Tai Chi?
Az életem szerves részét képezi; felfedezést, izgalmat, barátságot, békét; utazást Kínába, kultúrát; egyik lábam a történelemben, a másik a jövőben '' egyfajta yin és yang. Csodálkozom azon a látszólag "mágikus" erőn, amit a rangidős gyakorlók képesek kifejteni, egy olyan erőn, ami a befogadón kívül mindenki számára rejtve marad. A Tai Chi a nagymesterekkel való társulást jelenti, akiknek a képességei világszintű elismerést követelnek, de alázatosan nem kérnek semmit. A Tai Chi kapcsolatba hoz téged önmagaddal; kapcsolatba hoz a kedvességgel, a szelídséggel, a pusztító erővel és az energiával táplált békével. A Tai Chi egy utazás, egy utazás az életért, az életben, és egy olyan utazás, amit élvezni lehet.
Mi a legfontosabb szempont az ön számára?
A felfedezés, a testtudatosság, a megosztás lehetősége, nincs egyetlen fontos szempont se igazán.
Ki vagy mi inspirálta önt?

Nagyon sok helyről, embertől és eseményből meríthetünk inspirációt. Hálás maradok minden tanáromnak, legyen az mester vagy tanítvány. A 20-as éveimben találkoztam egy Iris nevű hölggyel, aki a 60-as éveiben járt és ízületi gyulladásban szenvedett, de a Tai Chi technikája kecses, kiegyensúlyozott és látszólag fájdalommentes volt, olyan csodálatos kifejezéseket használt, mint a ''Vigyük a Tigrist a hegyre''. A többiek közé tartozik az Aikido tanárom, Tony Sargeant, aki Kínába utazott, hogy tovább folytassa harcművészeti tanulmányait, Simon Watson a képességeiért és kiváló tanításáért, az apja, Richard, akinek rokonszenves, nagylelkű természete mögött évekig tartó, a harcművészetek tökéletességének keresése érdekében tett erőfeszítések rejtőznek. Wang Yanji mester, Li DeYin professzor, Alan Smith, kung-fu tanár, aki sok Tai Chi formát tanított nekem, Mick Leslie a kedvességéért és nagylelkű tanításáért, Tary Yip /a képen/ a Deyin Intézetből, a nyugodt kitartásáért minden katasztrófával szemben. Hegyeken növő fák, idős diákok, akik mosolyogva ugranak be az órára, a lista végtelen.
Vannak személyes céljai a Tai Chi terén?
Folytatni és tanulni, megszabadítani a testet és az elmét a feszültségektől, és megtalálni azt a csodálatos erőt, ami a mestereknek van, és ha ez megvan, szeretném megosztani másokkal.

Mit gondol a Tai chi jelenlegi népszerűségéről?
Bárcsak valóban népszerűbb lenne, mint amilyen most; sok jótékony hatása van, amit rengeteg embernek tudna nyújtani. Sok ''népszerű'' gyakorlatrendszerben zsúfolt órákat tartanak, de véleményem szerint nem érik el a lényeget, mint a Tai Chi. Ha hirdetnék egy új órát, ahol az emberek megtanulhatnák a legújabb divatot, a ''Pilats-Chi-med''-et, a Pilates, a Tai Chi és az aborigin álomidő meditáció gazdag kombinációját, mindezt new age szváziföldi bongó dobokra, akkor millió ember állna sorba egy marék pénzzel a helyért. Mondd nekik a Tai Chi-ról, hogy ez egy ősi, jól bevált edzésrendszer, amely gyakorlatilag garantáltan javítja az életed és az egészséged, és már a teremdíjak kifizetéséért is küzdenél.
Tanárként mit gondol a művészet harci aspektusáról?
Hogyan lehet ezt figyelmen kívül hagyni? Hogyan lehet Tai Chi, ha nem ismerjük fel, hogy honnan jött és miért létezik? A harci aspektus, még ha felületes szinten is, segíti az energia összpontosítását, a magabiztosság látszatát kelti, erőt ad, és interakciót teremt másokkal ''valós vagy képzeletbeli''. Mindegyiknek megvan a maga helye, ugye?
Mi a véleménye a versenyzésről?
Keveset tudok róla, de csodálom azokat, akik odaadó gyakorlás után próbára akarják tenni képességeiket. Kétségtelen, hogy a versenyzés kerekebbé teszi a Tai Chi tanítványokat, mivel közelebb kerülnek ahhoz, ami a művészet eredetileg volt.
''Más elsajátítása részleges győzelem, önmagunk elsajátítása teljes győzelem'' A versenyző mindkettőre képes.
Milyen irányba szeretné látni a Tai Chi-t a jövőben?
Szükség van egy nemzeti szintű figyelemfelkeltésre, vannak ugyan dolgok, de széttagoltan és néha elszigetelten. A TCUGB kiváló munkát végez, ami különösen a magazint dicséri, és támogatnunk kellene őket. Milyen kár, hogy a kínaiak nem tudták meggyőzni az olimpiai bizottságot, hogy 2008-ban a Tai Chi nagyobb hangsúlyt kapjon.
A Tai Chi jó, nincsenek ellenségei, mi lenne, ha több barátja lenne? Sajnos anyagi világunk a spirituális dolgokat háttérbe szorította. Remélem, hogy valamilyen módon az óráim és a weboldalam változást hoz, ahogy bárki más is megtehetné. „Ne feledjétek, hogy csak egy látszólag súlytalannak tűnő hópehely kell a többihez, hogy letörjön az ág, legyetek ti azok a hópelyhek.”
Forrás: https://www.taichiunion.com/articles/meet-richard-small/
 

A Tai Chi Chuan szellemisége

 Ian Cameron írása

Nemrég egy diák megkérdezte tőlem, hogy "Mikor leszek ebben jó?". Ő egy olyan valaki volt, akinek már elég nagy tapasztalata volt. A válaszom az volt, hogy: -A gyakorlás fontosabb, mint az, hogy jó legyél benne. -Nyilvánvalóan mindenki a legjobbat hozza ki magából, amikor gyakorol, a gyakorlottá válás a gyakorlással együtt jár, kisebb-nagyobb mértékben, személytől függően. Nem kell -jónak- lenned, hogy meglegyen a megfelelő szellemiség. A Tai Chi Chuan szellemisége nem kizárólag a fizikailag tehetségesebbeké. A szellem kovácsolása az, ami az én gondolkodásmódom szerint sokkal fontosabb, ez a művészet szépsége. Ha a megfelelő szellemben végezzük, akkor mindenki profitálhat belőle. Emlékszem két osztálytársunkra, akik sajnos már nincsenek közöttünk, de milyen bátorságot mutattak. Mindketten nagyon betegek voltak, de mégis eljöttek az órákra és mindent beleadtak, amit tudtak. Mindannyian sokat tanulhatunk a szellem eme nagyszerű megnyilvánulásaiból. Ez megmutatta nekem a szilárd belső mag egy másik oldalát is.
Vegyük a Tai Chi Chuan bármelyik aspektusát, bár eléggé különbözőek, végül mind az elme és a szellem edzéséhez vezetnek.
Idővel mindannyian kiismerjük magunkat a különböző formákban. El kell azonban jönnie egy pontnak, ahol a Tai Chi Chuan-ban kényelmesen érzed magad, más szóval, illik hozzád. Ahol eltűnik a szakadék a cselekvő és a tett között. Ezen a ponton a mozdulatlanság van meg a mozgásban. Tudod, hogy a forma merre tart, nos, engedd, hogy a forma odamenjen. Lehetővé teszi a formák szabadon áramló mozgását, ez nem annyira technikai gyakorlat, inkább egy érző folyamat. Nagyon fontos, hogy érezzük a formánkat. Cheng Tin Hung mindig azt mondta, hogy ez az érzésről szól. Az intuíció fontos szerepet játszik ebben a tekintetben. Úgy gondolom, hogy a Tai Chi Chuan-t a földön kell megtanulni, és nem fejjel lefelé. Az intelektuális megértés nem maga a tapasztalat. A művészet fizikai gyakorlásának közvetlen megtapasztalása az, ahol a tanulás történik. A megértés a gyakorlás fizikalitásán keresztül jön. Ha ez mindig technikai jellegű, akkor az érző aspektus soha nem fog átjönni. Félre az útból, és válj eggyé a Tai Chi Chuan áramlásával! A spontaneitás azt jelenti, hogy nincs külső hatás. Addig gyakorolni, amíg spontán tudsz lenni, nem azt jelenti, hogy azt csinálsz, amit akarsz. Ehhez fegyelem kell. Azt kell jelentenie, hogy a gondolat és a cselekvés eggyé válik, és nem zavarja meg semmilyen gondolat. A folyamatos gyakorlás egyfajta kiüresítés, elengedés, nem ragaszkodunk semmihez, ne legyen megosztottság közted és a tevékenységed között. A Tai Chi elvének elsajátítása addig tart, amíg az már nagyon is a részeddé válik. Ezt nem valami álmisztikus módon értem, végülis ez csak gyakorlás. Azt mondom az, hogy miért gyakorolsz/tanítasz, befolyásolja azt, hogy hogyan gyakorolsz/tanítasz.
Az elme nyugalmának fenntartása semmilyen értelemben nem jelent egyfajta merevséget, ahol az elmét állandó feszültségben tartjuk. Azt jelenti, hogy az elme áramlik azzal, amit éppen csinálunk, és nem akad fenn azon, ami elmúlt, vagy ami jönni fog. Egyszerűen csak tükrözi a pillanatot, ahogyan a Tai Chi Chuan formák is kifejezik a pillanatot. A formák során nincs semmiben elmerülés, ez egy állandó áramlás. Ezt az áramló elmét kell fenntartani, amikor szembenézünk egy ellenféllel (vagy bármilyen helyzettel). Nem szabad hagyni, hogy az elme az ellenfél esetleges cselekedetein fennakadjon, hanem az ellenfél cselekedeteinek tükörképeként, mindvégig fenn kell tartani a tiszta és áramló elmét. Nem szabad, hogy megszakadjon a folyamatosság az egyik ellenféllel való foglalkozás és a következő között. Bármilyen szünet egy olyan helyet sugallna, ahol nyitva hagyod magad a támadásnak.
A Tai Chi Chuan bármilyen kifejezésének, a lehető legnagyobb mértékben mentesnek kell lennie az egótól A valódi kifejezés belülről fakad, abból a felismerésből, hogy bármi, amit a látszat kedvéért teszünk, a valóságban egyáltalán nem jelent semmit, itt van a szétválasztás a cselekvő és a tett között. A szellemet ez a legkevésbé sem érdekli. A tiszta cselekvés az, ami engem érdekel. Ez szerintem abból fakad, hogy a gyakorlathoz semmi más nem kapcsolódik, mint maga a művészet.
Bármi legyen is az oka a Tai Chi gyakorlásának, az akkor is egy gyönyörűség marad. A gyakorló személy számára egy szépség. Soha nem a nézőnek, neki semmi köze hozzá. Nem a külső megjelenésért gyakorolsz, ez alatt azt értem, hogy nem szabad díszítéssel kiegészíteni a formákat, hogy bárkinek is tetszenek. Minden a gyakorlóban rejlik, ha csak megvan a lélek a csendes kitartáshoz.
Gondolkodó lények vagyunk, és mindig lesznek gondolataink. Nincs értelme megpróbálni kiirtani a gondolatokat, ez nem fog megtörténni. A gondolatokhoz való ragaszkodás az, ami zavarokat okoz. Ezért, mint minden fegyelemnél, itt is a tevékenységre vagy -egy pontra- való összpontosítás az, ami lehetővé teszi, hogy a gondolatok elhaladjanak, és ne ragadjunk bele egy gondolatmenetbe. Hagyjuk, hogy jöjjenek és hagyjuk őket elmenni! A gondolatok olyanok, mint a szerszámok, vedd fel őket, amikor szükséged van rájuk!
A kis elme az, ami útban van, ami összezavar és elvonja a figyelmedet az önvizsgálatba való elmélyüléstől. Könnyebb - kint lenni - mutogatni, tanítani és hírnevet szerezni, mint szembenézni önmagaddal. Amit kifejezünk, az egy indíték nélküli egyetemes elv, ami mindig nagyobb lesz, mint az előadás.
Kezdőnek lenni abban, amit már csinálsz, egy módja annak, hogy továbbfejleszd a gyakorlatodat. Az a dolog, ami a legtávolabb van, mindig vonzóbbnak tűnik. A klasszikusok folyamatosan óvnak ettől a gondolkodásmódtól. A sokat idézett klasszikus -A leghosszabb út kis lépéssel kezdődik- annyira igaz, hogy közhelyesnek számít. Az én gondolkodásmódomban ez azt jelenti, hogy ez a kis lépés minden egyes lépés, amit megteszel. A kínai művészetek nagyon vonzóak, ahol a választási lehetőség határtalannak tűnhet. Ha egy átfogó rendszert gyakorolsz, az is korlátlan. Természetesen semmi rossz nincs abban, ha tapasztalatot szerzel, de kell, hogy legyen egy alapgyakorlatod. Kezdőnek lenni azt jelenti, hogy az, ami már megvan, mindig friss.
Ahogy öregszel, és mindannyian öregszünk, a Tai Chi Chuan egy nagyon nagy barátoddá válik, olyanná, amit gyakorolhatsz, és bárhová magaddal vihetsz. A szellem, hogy folytasd, bármi történjék is, életkedvet ad az élethez, rugalmasságot, és egy életre szóló érdeklődést. Keménynek lenni nem mindig az, aminek látszik. A keménység az, hogy egész életedben gyakorolsz valamit, függetlenül attól, hogy mi az a gyakorlat. Az igazi szellem nem a látszat kedvéért van, személytelen, belülről fakad.
Amikor az idő múlásával fizikai képességeink csökkenek, az elme az, ami fontos. Idős korban még mindig gyakorolni felbecsülhetetlen ajándék. A klasszikusokban említik, hogy egy öregember megvédi magát a sok támadóval szemben. Én ezt úgy értelmezem, hogy ez az elmére/szellemre utal. Az idővel történő gyakorlás révén az elme/szellem használata az, ami legyőzi az ellenfelet, és nem csak a fizikai képességek.
Az elme fejlesztése és edzése, amíg az tiszta tükörré válik, ez a Tai Chi Chuan útja.
Forrás: https://www.taichiunion.com/articles/spirit-within-tai-chi-chuan/

A felvételen Ian Cameron, Wudang stílusú pusztakezes és fegyveres formákat mutat be, 2010 márciusában.