Esettanulmányok 23: Richard Small

Mióta gyakorolja a Tai Chi-t?
Körülbelül 1980 óta foglalkozom vele, több különböző tanárhoz jártam, akiknek a nevére többnyire nem emlékszem, de a képességeiket még mindig csodálom. 1996 körül kezdtem el rendszeresen gyakorolni azt, amit akkor Tai Chi-nak hittem. Igazából azt hiszem, csak most kezdem el gyakorolni azt, amit jelenleg igazi Tai Chi-nak tartok. Tehát, hogy válaszoljak a kérdésre, mondhatnám, hogy több mint húsz éve, az imázs és az ego miatt, de jobb, ha azt mondom, hogy csak néhány hónapja gyakorlom az ''igazi'' Tai Chi-t. Egy másik kérdés az lehetne, hogy "mióta tanulod a művészetet?", akkor a válasz az lenne, hogy "örökké".
Ki vagy mi keltette fel az érdeklődését?

Először is a ''Kung Fu'' című TV-sorozat az 1970-es években, ami után tanfolyamot kerestem és rátaláltam az Aikidó-ra. A harcművészetek iránti növekvő érdeklődésem arra késztetett, hogy tovább nézelődjek, és nevezetesen a Tai Chi-ben találtam olyan élményt és örömöt, ami érdekelt.
Mit jelent önnek a Tai Chi?
Az életem szerves részét képezi; felfedezést, izgalmat, barátságot, békét; utazást Kínába, kultúrát; egyik lábam a történelemben, a másik a jövőben '' egyfajta yin és yang. Csodálkozom azon a látszólag "mágikus" erőn, amit a rangidős gyakorlók képesek kifejteni, egy olyan erőn, ami a befogadón kívül mindenki számára rejtve marad. A Tai Chi a nagymesterekkel való társulást jelenti, akiknek a képességei világszintű elismerést követelnek, de alázatosan nem kérnek semmit. A Tai Chi kapcsolatba hoz téged önmagaddal; kapcsolatba hoz a kedvességgel, a szelídséggel, a pusztító erővel és az energiával táplált békével. A Tai Chi egy utazás, egy utazás az életért, az életben, és egy olyan utazás, amit élvezni lehet.
Mi a legfontosabb szempont az ön számára?
A felfedezés, a testtudatosság, a megosztás lehetősége, nincs egyetlen fontos szempont se igazán.
Ki vagy mi inspirálta önt?

Nagyon sok helyről, embertől és eseményből meríthetünk inspirációt. Hálás maradok minden tanáromnak, legyen az mester vagy tanítvány. A 20-as éveimben találkoztam egy Iris nevű hölggyel, aki a 60-as éveiben járt és ízületi gyulladásban szenvedett, de a Tai Chi technikája kecses, kiegyensúlyozott és látszólag fájdalommentes volt, olyan csodálatos kifejezéseket használt, mint a ''Vigyük a Tigrist a hegyre''. A többiek közé tartozik az Aikido tanárom, Tony Sargeant, aki Kínába utazott, hogy tovább folytassa harcművészeti tanulmányait, Simon Watson a képességeiért és kiváló tanításáért, az apja, Richard, akinek rokonszenves, nagylelkű természete mögött évekig tartó, a harcművészetek tökéletességének keresése érdekében tett erőfeszítések rejtőznek. Wang Yanji mester, Li DeYin professzor, Alan Smith, kung-fu tanár, aki sok Tai Chi formát tanított nekem, Mick Leslie a kedvességéért és nagylelkű tanításáért, Tary Yip /a képen/ a Deyin Intézetből, a nyugodt kitartásáért minden katasztrófával szemben. Hegyeken növő fák, idős diákok, akik mosolyogva ugranak be az órára, a lista végtelen.
Vannak személyes céljai a Tai Chi terén?
Folytatni és tanulni, megszabadítani a testet és az elmét a feszültségektől, és megtalálni azt a csodálatos erőt, ami a mestereknek van, és ha ez megvan, szeretném megosztani másokkal.

Mit gondol a Tai chi jelenlegi népszerűségéről?
Bárcsak valóban népszerűbb lenne, mint amilyen most; sok jótékony hatása van, amit rengeteg embernek tudna nyújtani. Sok ''népszerű'' gyakorlatrendszerben zsúfolt órákat tartanak, de véleményem szerint nem érik el a lényeget, mint a Tai Chi. Ha hirdetnék egy új órát, ahol az emberek megtanulhatnák a legújabb divatot, a ''Pilats-Chi-med''-et, a Pilates, a Tai Chi és az aborigin álomidő meditáció gazdag kombinációját, mindezt new age szváziföldi bongó dobokra, akkor millió ember állna sorba egy marék pénzzel a helyért. Mondd nekik a Tai Chi-ról, hogy ez egy ősi, jól bevált edzésrendszer, amely gyakorlatilag garantáltan javítja az életed és az egészséged, és már a teremdíjak kifizetéséért is küzdenél.
Tanárként mit gondol a művészet harci aspektusáról?
Hogyan lehet ezt figyelmen kívül hagyni? Hogyan lehet Tai Chi, ha nem ismerjük fel, hogy honnan jött és miért létezik? A harci aspektus, még ha felületes szinten is, segíti az energia összpontosítását, a magabiztosság látszatát kelti, erőt ad, és interakciót teremt másokkal ''valós vagy képzeletbeli''. Mindegyiknek megvan a maga helye, ugye?
Mi a véleménye a versenyzésről?
Keveset tudok róla, de csodálom azokat, akik odaadó gyakorlás után próbára akarják tenni képességeiket. Kétségtelen, hogy a versenyzés kerekebbé teszi a Tai Chi tanítványokat, mivel közelebb kerülnek ahhoz, ami a művészet eredetileg volt.
''Más elsajátítása részleges győzelem, önmagunk elsajátítása teljes győzelem'' A versenyző mindkettőre képes.
Milyen irányba szeretné látni a Tai Chi-t a jövőben?
Szükség van egy nemzeti szintű figyelemfelkeltésre, vannak ugyan dolgok, de széttagoltan és néha elszigetelten. A TCUGB kiváló munkát végez, ami különösen a magazint dicséri, és támogatnunk kellene őket. Milyen kár, hogy a kínaiak nem tudták meggyőzni az olimpiai bizottságot, hogy 2008-ban a Tai Chi nagyobb hangsúlyt kapjon.
A Tai Chi jó, nincsenek ellenségei, mi lenne, ha több barátja lenne? Sajnos anyagi világunk a spirituális dolgokat háttérbe szorította. Remélem, hogy valamilyen módon az óráim és a weboldalam változást hoz, ahogy bárki más is megtehetné. „Ne feledjétek, hogy csak egy látszólag súlytalannak tűnő hópehely kell a többihez, hogy letörjön az ág, legyetek ti azok a hópelyhek.”
Forrás: https://www.taichiunion.com/articles/meet-richard-small/