Tai Chi Chuan-a keménység lágysággal való leküzdésének művészete

 Cheng Tin-Hung és Dan Docherty írása

2012.06.11

A probléma
A Yin és Yang elmélete azt tanította nekünk, hogy a keménység legyőzheti a lágyságot, és a lágyság legyőzheti a keménységet. Lássuk most, hogyan működik ez az elmélet a gyakorlatban, ha a kínai harcművészetekre alkalmazzuk.
A harcművészetekben gyakran előfordul, hogy A teljes erejével megtámadja B-t, B pedig teljes erejével hárítja a támadást. Itt a felek erőharcot vívnak, és az erősebb fél győz.
Egy másik tipikus helyzetben tegyük fel, hogy két férfi közül az egyik gyenge, a másik erős, ugyanabba a harcművészeti iskolába jár, és egyforma hosszú ideig tanulja ugyanazokat a technikákat. A kettőjük közötti küzdelemben az erősebb mégis legyőzi a gyengébbet.
Wang Chung Yueh, egy Tai Chi Chuan mester, aki a Ming-dinasztia idején élt, tanulmányozta ezt a fajta helyzetet. Miután sok éven át figyelte a kínai harcművészetek különböző kemény stílusait, arra a következtetésre jutott, hogy a stílusbeli különbségektől eltekintve, ha harcban alkalmazzák, a végeredmény mindig ugyanaz: a győzelem a leggyorsabbá és legerősebbé lesz, és nem feltétlenül azé, aki intenzíven tanulmányozta a művészetét.

Chang San Feng ugyanezt a helyzetet tanulmányozta, még Wang előtt. Attól a meggyőződéstől vezérelve, hogy a győzelem nem szükségszerűen az erősé, hanem az ész legyőzheti az erőt, a taoizmusban szerzett ismereteit felhasználva létrehozott egy harcművészetet, amely a Tai Chi alapelvein - a Yin és Yang változásain - alapul. Tai Chi Chuan-nak nevezte el, a "chuan" jelentése "ököl", és így harcművészetre utal.
A Tai Chi Chuan technikák helyes alkalmazása a harcban olyan helyzetet eredményez, amikor egy csekély erő alkalmazása elegendő ahhoz, hogy elterelje, eltérítse vagy más módon ártalmatlanná tegyen egy olyan erőt, amely nagyságrendekkel nagyobb. Így a lágy legyőzi a keményet, és a gyengének nem kell félnie attól, hogy harcba szálljon az erőssel. A Tai Chi Chuan harci céljaira a lágyság a bölcsesség gyermeke, és nem pusztán egy gyenge erő, amely valahogy varázslatos módon legyőzheti az erősebbet.
A művészet önvédelmi stratégiájának két fő alapelve a mozdulatlanság felhasználása a mozgás legyőzésére, és a lágyság felhasználása a keménység legyőzésére.
A megoldás első része: A mozdulatlanság legyőzi a mozgást
Ennek az elvnek a gyakorlása tiszta elmét igényel. Meg kell várnunk, amíg az ellenfelünk elkezdi az első lépést, majd meg kell előznünk őt azzal, hogy határozottan reagálunk, mielőtt befejezhetné azt. Azért tesszük ezt, mert amikor szembenézünk ellenfelünkkel, nem ismerjük a szándékait, és így nem tudjuk, hogy melyik testrészünket fogja megtámadni. Ezért jobb, ha megvárjuk, amíg támadásba kezd, hogy elterelhessük azt, mielőtt befejeződne, és akkor mi viszont ellentámadást indíthatunk a gyenge pontjaira mért csapásokkal.
El kell kerülnünk, hogy ez az elvet abba az abszurd következtetésbe vigyük, hogy megvárjuk, amíg ellenfelünk megüt minket anélkül, hogy válaszul egy izmot is megmozdítanánk. Ezért van az, hogy a „Tizenhárom taktika” egyik klasszikus szövegében ez áll: "Ha az ellenség nem mozdul, mi sem mozdulunk, de amint mozogni kezd, mi azonnal lépünk".
Ezt az elvet alkalmazva elménknek tisztának kell lennie, hogy képesek legyünk észrevenni ellenfelünk legkisebb mozdulatát is, és ellensúlyozni tudjunk minden tervezett támadást. Ennek az elvnek a kulcsa az, hogy amint ellenfelünk elszánta magát egy támadásra, már túl késő, hogy reagáljon az ellenakciónkra.
A katonai stratéga Sun Tzu szavaival élve: „Meg kell ismernünk magunkat és az ellenfelünket. Ezt csak úgy tudjuk megtenni, ha nyugodtak és higgadtak maradunk, amíg egyértelműen fel nem ismerjük a közelgő támadást, amelyre aztán azonnal reagálunk.”
A megoldás második része: A lágyság legyőzi a keménységet
Ennek az elvnek a gyakorlása során tudatosan kerülnünk kell, hogy nyers erővel próbáljuk meg ellensúlyozni ellenfelünk támadásait. Az elmének és a testnek harmóniában kell működnie a védekezési és ellentámadási technikák helyes alkalmazása során.
A cél az, hogy ellenfelünk támadásait úgy tereljük el, hogy saját erejét fordítsuk ellene. Ehhez a Tai Chi Chuan nyolc ereje közül egy vagy több használata szükséges, amelyeket az alábbiakban tárgyalunk.
Így, ha az ellenfelünk megpróbál mellkason ütni minket, a "Lu" használata, egy enyhe oldalra terelés elég ahhoz, hogy még a legerősebb támadást is elterelje, és előkészítse az utat az ellentámadásunkhoz. A „Tai Chi Pushing Hands” című dalban ez áll: „Négy uncia ereje legyőzheti ezer font erejét.”
Több éven át tartó folyamatos gyakorlásra van szükség egy partnerrel ahhoz, hogy kifejlődjön a képesség az önvédelem e kifinomult koncepciójának alkalmazására. Még ekkor is szükségünk van egy hozzáértő oktató támogatására.
Egyszerűbben fogalmazva: a legtöbben tudjuk, hogy egy ökröt egy madzaggal lehet vezetni. Vegyük úgy, hogy a zsinór a négy unciát, az ökör pedig az ezer fontot jelképezi. Ha a zsinórt az ökör orrának végén lévő gyűrűhöz kötjük, akkor könnyen vezethető, de ha a hátsó lábához kötjük, akkor más eredmény várható. Egy hozzáértő oktató értéke tehát abban áll, hogy megtanítsa a lágyság, vagyis az enyhe erő helyes alkalmazását.
A kemény erő alkalmazásának vannak bizonyos egyértelmű hátrányai, még a közöttünk lévő hatalmasok számára is. Nagyobb energiaráfordítást igényel, akár védekezésben, akár támadásban alkalmazzuk. Ez hatással van a légzésünkre és megnöveli a szívverésünket, ami viszont megterheli a központi idegrendszerünket, így közvetve lelassítja a cselekvéseinket és a reflexeinket.
Mindez természetesen nagyon is az ellenfelünk előnyére válik. A lágyság használata viszont nagyon kevés energiát igényel; izmaink ellazultak és rugalmasak maradnak, így akcióink gyorsak és biztosak lesznek. Emellett a gondolkodás tisztaságának és érzékenységének fejlesztését, valamint a stressz csökkentését is szolgálja.
A végeredmény az, hogy amikor ezt a lágyságot használjuk a harcban egy "kemény" ellenféllel szemben, akár kézzel, akár testkontaktusban vagyunk vele, a testünk radarrendszerként működik, és információt szolgáltat nekünk ellenfelünk szándékairól, amit a saját keménysége vagy feszültsége tesz lehetővé , hogy lágyságunk és érzékenységünk detektálja.
A másik hátránya annak, ha csak az erőre hagyatkozunk, hogy mindig van valaki, aki erősebb. Tudomásul kell venni, hogy még az erősek is megöregszenek egyszer.
Hogy tovább boncolgassuk az elméletet és a gyakorlatot, csak a nyugati történelemre kell tekintenünk, hogy igazolást nyerjünk. Talán a legjobb példa a Görögország és Trója közötti háború volt, ahol a görögök éveken át ostromolták Tróját, és mindkét oldalon több ezer emberéletet követelt az elkeseredett, kimerítő háború. Végül Odüsszeusz, a legravaszabb vezetőjük javaslatára a görögök úgy tettek, mintha elhajóztak volna, és egy hatalmas falovat hagytak hátra ajándékba.

A trójaiak ezt diadalként bevontatták a városukba, és azt hitték, hogy a háború véget ért. Késő éjjel a görögök egy csoportja, akik a ló belsejében rejtőztek el, kitörtek, megölték az őröket, és megnyitották a kapukat a visszatért és lesben álló bajtársaiknak.
A trójaiak, akik az ünnepléssel töltött éjszaka után felkészületlenül és fegyvertelenül álltak a görögökkel szemben, nem voltak ellenfelek, és Tróját kardélre hányták.
Ez jól szemlélteti, hogy a lágyság igazi értelme a nyers erő helyett az intelligencia alkalmazásában rejlik.
Forrás: https://www.taichibrighton.com/2017/01/03/overcoming-hardness-with-softness/