Egy értékes tai chi edzési kísérlet

 Mi a különbség egy gyorsabb és egy lassabb tempóban elvégzett formagyakorlat között?

Violet Li írása /részletek/

2010.12.12

 Michael Chritton a kansasi Swanee-ből, a Chen Village (Chenjiajou) minősített Tai Chi oktatója. Michael általában 20 perc alatt végzi el a Chen stílusú Régi Keret Első Gyakorlatát  (Lao Jia Yi Lu). /lásd a videót/ Edzés céljából Michael lelassította a mozdulatokat, és 30 perc alatt teljesítette azt. Azonnal sok visszajelzést kapott. Néhányan hasonló tapasztalatot posztoltak, amikor lassan gyakorolnak egy formát. Ezek adták Kimberly Ivy, Chen Xiaowang nagymester 20. generációs tanítványa és a washingtoni Seattle-ben működő „Embrace The Moon” alapítója számára a vicces ötletet. Elindított egy Facebook /FB/ csoportot „The potentially famous 2010 Laojia Training Experiment” néven, és meghívta néhány barátját, hogy csatlakozzon a kísérlethez, melynek során a résztvevők egy hétig lassú tempóban, majd egy hétig gyors tempóban fogják gyakorolni a Lao Jia Yi Lu-t, hogy összehasonlítsák az eredményeket.
Kim egy nyitott, "biztonságos" helyet akart biztosítani a barátok számára, ahol eszmét és személyes tapasztalatokat cserélhetnek, ezért a csoportot priváttá tette, de a csoporttagok meghívhatták barátaikat, hogy csatlakozzanak. Az FB csoport október végén jött létre, a kísérlet november 14-én kezdődött és november 28-án ért véget. A legnagyobb létszámban 77 tagja volt.
A Chen stílusú Lao Jia Yi Lu minden modern Tai Chi stílus alapja. Kiterjesztett formáját magas/közepes állásban gyakorolják, és néhány haladó gyakorló inkább alacsonyan. Chen Huixian mester szerint egy haladó gyakorló számára, egy normál szett kb. 12-18 perc hosszúságú. A 18 percnél hosszabb idő lassúnak számít, a gyors tempójú gyakorlás pedig körülbelül 10 perc vagy annál kevesebb, egyesek pedig 7 vagy 8 perc alatt végzik el. Természetesen a kezdők nehezen tudják 10 percnél tovább csinálni a formát, egyszerűen azért, mert a lábizmaik nem elég erősek a hosszabb gyakorláshoz, vagy túl sok részletet hagynak ki.
A legtöbb kísérletező haladó Chen stílusú gyakorló volt; sokan Tai Chi oktatók; kevesen gyakorolták a Yang stílusú Tai Chi-t, a Baqua-t vagy a külső/belső harcművészeteket is. Az Egyesült Államok különböző részein helyezkedtek el; néhányan Brazíliából csatlakoztak a csoporthoz: legalább egy személy Nagy-Britanniából, Malajziából és Kínából. Több mint két tucat tag osztotta meg eredményeit. Néhányan a saját Tai Chi óráikra is elvitték a kísérletet, és kipróbálták. Általánosságban elmondható, hogy a kísérlet több okból is sikeresnek bizonyult.
A legtöbb gyakorló észrevette, hogy a forma lassú gyakorlása lehetővé tette (vagy inkább kényszerítette), hogy több részletre figyeljenek. A Lao Jia Yi Lu rendkívül kifinomult. Ahogy a gyakorlás mélyül, egyre gazdagabb részleteket fedeznek fel akár a külső mozdulatokban (pl. kézcsavarás, Kao váltás, a térdek helyzete), akár a belső gyakorlatokban (pl. megfelelő légzés, Qi-keringtetés, Dan Tian forgatás), és még inkább a szellemi megvilágosodásban (Shen). Az általános konszenzus a lassú gyakorlásról szólt:
-    a lábizmokat jobban erősíti
-    javítja a stabilitást
-    a Yin és Yang jobban megkülönböztethető
-    a selyemtekercselés és a Dan Tian forgás finomabb lett
-    az átmenetek durva pontjai kisimultak
-    jobban lazítja a testet
-    a lélegzés megfelelőbb és gyengébb
-    a Qi könnyebben elmerül
-     segíti az egyes mozdulatok rögzülését és a gyökerezést
-    javítja a fókuszálást
-      jobban lehet hallgatni a testünkre
Az egyik tag azt írta: "A lassúság még többet mutatott nekem a mély kapcsolatokról, nem csak a testemmel, hanem a partnereimmel való kapcsolatról is, és növelte a képességemet, hogy "meghalljam", mi történik." Mások megjegyezték, hogy a lassúság nem csak a Lao Jia Yi Lu gyakorlásában segítette őket, hanem más stílusok vagy formák esetében is. Az egyik tag a lassú megközelítést egy Yang stílusú órán használta (24 mozgás, 24 perc alatt!), és a visszajelzések rendkívül kedvezőek voltak az egész csoport részéről, függetlenül a Tai Chi-ban elért szintjétől.
Néhányan negatív eredményeket is észleltek, amikor a formát lassan csinálták, például az „égő” lábakat. Néhányan megváltoztatták a légzési mintájukat, hogy alkalmazkodjanak a lassúsághoz, és természetellenesnek érezték. Chen Huixian mester megjegyzi, hogy a lassú gyakorlásnak sok előnye van, de fokozatos folyamatnak kell lennie. Arra buzdítja a gyakorlókat, hogy szándékosan ne húzzák el a légzést természetellenesen, vagy ne tartsák vissza a lélegzetet. Azt javasolja, hogy a gyakorlók lassan növeljék a formára fordított időt, ahogy haladnak előre, azaz hetente 2 perccel.
Érdekes volt, amikor a kísérlet lassúról gyorsra váltott. Kim javaslata az volt, hogy 15 perc alatt végezzék el a szettet. Néhányan megkockáztatták, hogy 10 percnél rövidebb ideig csinálják. A legtöbb esetben alkalmazkodási probléma volt. Hiszen egészen más gyorsan lélegezni, mint lassan. Egyesek úgy nyilatkoztak, hogy nem volt elég idő a Qi mozgatására a testben, vagy a Qi lesüllyesztésére. Néhányan felfedezték, hogy nem tudják megfelelően áthelyezni a testsúlyt. A mozgáskifejezés kezdett "hanyaggá" válni, és a részletek elvesztek. Egy személy azt mondta, hogy elvesztette a helyét a formában, amikor túl gyorsan végezte azt. Egy tag egyszerűen felkiáltott, hogy "a dolgok szétesni látszanak, és a formáimat kényelmetlenül érzem".
Valóban az volt a probléma, hogy gyorsan csinálták? Természetes következménye volt ez a drasztikus tempóváltásnak? Vagy egyszerűen arról volt szó, hogy a lassú edzés során az emberek megtanulták a Lao Jia Yi Lu árnyalatait, és rájöttek, hogy mi hiányzik, amikor felgyorsították a gyakorlást? A lassú edzés során az egyik tag beállította Chen Xiaowang nagymester DVD-jét 40 perces tempóra, és gyakorlás közben megnézte. Minden tag, aki posztolt a lassú edzésről, elismerte, hogy sokkal többet tanult a formáról. "A lassú munka láthatóvá tette a hibákat, a gyors tragikusan nyilvánvalóvá tette őket" - vonta le a következtetést az egyik tag. 

Másvalaki egy mester mondását idézte, miszerint "ha lassan tudod csinálni, akkor gyorsan is tudod", amiből egy kis baráti vita pattant ki. Egy dologban azonban a legtöbben egyetértenek, mégpedig abban, hogy "nem lehet gyorsan csinálni, ha valaki nem tudja lassan csinálni". Vannak, akik a Tai Chi-t egészségügyi okokból gyakorolják, míg mások a harcművészeti oldala miatt. A harcművészeteket jobban kedvelő emberek a gyors edzést részesítették előnyben.
Mivel ez a kísérlet nem kontrollkörnyezetben zajlott, nehéz megmondani, hogy a gyors vagy a lassú gyakorlás a jobb. A kísérlet azonban értékes, mert rávilágított arra, hogy milyen nehézséget jelent egy formát nagyon lassan vagy nagyon gyorsan csinálni, ami segíthet az embereknek javítani a formagyakorlataikban.
/Szerk: Rendkívül érdekes, hogy az írásban felsorolt előnyöket és hátrányokat jómagam is tapasztaltam a Yang stílus gyakorlásában, azokkal teljes mértékig egyet tudok érteni/
Forrás: http://violetlitaichi.com/wp-content/uploads/2016/07/A-Valuable-Tai-Chi-Training-Experiment-Examiner.com_.pdf