A Taiji kard

 Peter Lim Tiam Tek írása

Ez a fegyver meglehetősen későn jelent meg a Taiji repertoárjában, először Pekingben tanították. Wu Yu Xiang kézikönyvei nem jegyeznek fel kardformát, annak ellenére, hogy a jelenlegi Wu Yu Xiang stílus tantervében szerepel. A kézikönyv csak a szablyát és a lándzsát/botot jegyzi fel, ez megfelel annak az időnek, amikor a kard már kisebb szerepet játszott a harcban, mivel nagyrészt a szablya váltotta fel.

A Yangok által átadott formát a Yang Cheng Fu alatt tanult Chen Wei Ming, és a Tien Shao Ling alatt tanult Chen Yan Ling, képi formában rögzítette. Mindkettőjük által feljegyzett forma nagyjából azonos, és a mai napig a Yang Taiji kard legelterjedtebb hagyományos formája a gyakorlatban.
A kínai kormány is létrehozott egy rövidebb kardformát a Yang család e hagyományos 56 testtartásos formája alapján, és ezt egészségügyi gyakorlatként tanította a tömegeknek. Ez sokkal rövidebb, és a testtartásokat némileg átrendezték.
Szintén a kardrepertoárban van a kétszemélyes kardgyakorlat, amely a „lökő kezek” gyakorlathoz hasonlít. A Taiji kard 13 technikáját tehát aktívan gyakorolják az ellenfél mozgásának érzékelésével és a Taijiquan elveinek felhasználásával. A tizenhárom kardtechnika, amire általában hivatkoznak, a következő:
1) ostor (Chou)
2) vezetés (Dai)
3) emelés (Ti)
4) akadályozás (Ge)
5) csapás (Ji)
6) szúrás (Ci)
7) „folt ejtés” (Dian)
8) robbanás (Beng)
9) mozgatás, keverés (Jiao)
10) lenyomás (Ya)
11) hasítás (Pi)
12) elfogás (Jie)
13) „elmosás” (Xi)

A Taiji kard gyakorlatban egy normál kínai kardot vagy chien-t használnak. Ez egy egyenes, kétélű kard, de csak a felső 1/3-át élezik borotvaélesre. A modern gyakorláshoz gyakran életlen kardot használnak, egyes esetekben fakardot. A kard hosszának az egyénhez kell igazodnia, és a helyes hosszúság meghatározásának régi módja az, hogy egyenes karral tartjuk úgy, hogy a kard felfelé mutat a kar mögött, és a kard hegyének a fülcimpával egy magasságban kell lennie.
Bár bármilyen kard használható, kerüljük a puha, túlságosan ruganyos és a túl merev kardokat, annak enyhén ruganyosnak kell lennie. A súlya ne legyen túl könnyű, úgy kell érezni, mintha a kar természetes meghosszabbítása lenne. Ha túl nehéz, az indokolatlanul nagy terhelést okozhat, ami akadályozza a relaxációt. Nem szabad rögtön nehéz fegyverre váltani, hanem azzal kell kezdeni, amelyik a legkényelmesebb, akkor kell nehezebb fegyverre váltani, amikor az ember fejlődik, és az első fegyvert túl könnyűnek találja.
A hagyományos kardok felülete sima, és a polírozáson keresztül látni kell a fém szemcsézettségét. A modern kardok általában krómozottak, a krómréteg alatt réz- vagy sárgaréz réteggel. A régebbi kardokat kézzel verték, és néha a készítő nevét vagy legalább a gyártási hely pecsétjét is beleírták. A modern kardokat általában fémlemezből vágják, majd gépekkel alakítják. A kézzel készített kardok előnyösebbek a jobb egyensúly, a jobb minőségű kivitel és a vert fém tömörebb szemcséi miatt. A markolat legyen megfelelően rögzítve, továbbá ne legyen túl vékony és keskeny, hanem elég széles a megfelelő fogáshoz. Ellenőrizze, hogy a nyél nem repedezett-e a fa hibái vagy a fa nem megfelelő kikészítése, érlelése miatt.
Forrás: https://www.itcca.it/peterlim/ysword.htm

A videóban Yang Jun nagymester mutat be egy kardformát