Esettanulmányok 8: John Rowland

 Hány éve gyakorolja a Tai Chi-t?
1982-ben kezdtem a Brit Tai Chi Chuan Szövetség óráin, London központjában.
Mi keltette fel az érdeklődését?
Sokat judóztam, dzsudzsicuztam, kicsit aikidóztam. Azonban a negyvenes éveim végén azt tapasztaltam, hogy már nem pattogok olyan könnyen a szőnyegen, mint korábban. Emellett rendkívül stresszes volt a munkám, és szerettem volna valami olyasmit, ami egy kis kikapcsolódást nyújt. Lenyűgözött a Tai Chi gyakorlók viselkedése és a nyilvánvaló nyugalmuk.
Mit jelent önnek a Tai Chi?
Ideális eszköz az önfejlesztéshez, mind a fizikai, mind a szellemi, mind a lelki fejlődéshez. Világi szempontból azt jelenti, hogy közel 70 évesen is fitt, aktív vagyok, és ritkán fázom meg. Mindig is érdekelt a keleti spiritualitás, kezdtem megérteni, hogy a Tai Chi egy filozófia, és hogy a Változatlanságon belüli változás taoista koncepciója kifejezhető a testünkkel.
Mi a legfontosabb szempont az ön számára?
A fent leírt személyes szempontokon kívül, a Tai Chi-t és a Chi Kung-ot a gyógyítás nagy erejeként láttam működni. Az emberek úgy érzik "jobban" lesznek, ha rendszeresen részt vesznek a foglalkozásokon. Szeretnék nagy harcművész lenni, (Ki ne szeretne!) de úgy tűnik, hogy elsősorban azokat vonzom, akik valamilyen segítségre szorulnak.
Vannak személyes céljai a Tai Chi-val kapcsolatban?
Az első tanárom azt mondta, hogy az embernek "eggyé kell válnia a Taóval" és el kell sajátítania a "Tai Chi elmét", én erre törekszem. Egy másik tanító szerint az energia értelmezése a legnagyobb teljesítmény, amire az ember törekedhet.
Ki vagy mi inspirálta önt?

Az első tanárom John Kells volt, aki Dr. Chi Chiang Tao tanítványa volt. John teljesen elkötelezte magát a művészetének, napi több órát gyakorolt és tanított a hét minden napján. Azt hiszem, még mindig aktívan tevékenykedik valahol Észak-Londonban. Figyelemre méltó ember, nagy belső és külső erővel. A Tai Chi-ja is nagyon lágy volt. Anélkül, hogy újra akarnám indítani az üres erő vitát, láttam ezt a jelenséget sokszor demonstrálni nála, mind ellenőrzött körülmények között, mind spontán. Tanítványai az ilyen megnyilvánulásokat hétköznapinak tartották. Olyan volt, mintha egy hullám ütötte volna meg őket. Később Dr. Shen Honxun-nál /a képen/ tanultam, aki hasonló képességekkel és nagyszerű Tai Chi ismeretekkel rendelkezik, mind technikailag, mind történelmileg. Az elmúlt néhány évben Li Deyin professzorral és Wang Yanji mesterrel is tanultam. Ezeknek az uraknak más a megközelítésük, úgy vélem, nagyon technikai, atlétikus és modern jellegű. Nemrégiben találkoztam Dr. Paul Lam-mal, aki elsősorban gyógyító. Vele végeztem el a Tai Chi for Arthritis programot. Az inspiráció további forrásai az észak-angliai tanáraim és a tanítványaim voltak.

Végül, és ez furcsának tűnhet, sok betekintést nyertem a Tai Chi-ba, amikor rövid ideig Karel és Eva Koscuba-val dolgoztam a Yi Chuan tanfolyamon. Remélem, hogy 2006-ban velük folytatom.
Mit gondol a Tai Chi jelenlegi népszerűségéről?
Nem vagyok meglepve. A Tai Chi nagyon kedves embereket vonz. Jól érzik magukat tőle. Azok, akik hajlandóak kitartóan edzeni, azt tapasztalják, hogy új és tartalmas barátságokat kötnek. Mint a tánctábor/közösségi tábor mozgalom korábbi aktív résztvevője, a Tai Chi-t a "hálózatépítés" egyik formájának tekintem. Ez fontos manapság, amikor az emberek egyre inkább elszigeteltnek érzik magukat.
Tanárként mit gondol a művészet harci aspektusáról?
Nagyon fontos, hogy bemutassuk az alapvető alkalmazásokat, már csak azért is, hogy megmutassuk, hogyan összpontosul az energia, hogy bemutassuk a Yin és Yang elvét. Az is fontos, hogy amikor csak lehet, gyakoroljuk a „lökő kezek”-et. A harci funkció amúgy is a művészet velejárója. Két kolléganőm, mindketten Tai Chi tanárok, meséltek nekem arról, hogy a mindennapi életükben elég könnyen megbirkóztak az agresszióval kapcsolatos incidensekkel. Ahogy Yu Yong Nian mester mondja: " Aki megfékezi magát, meg tudja lovagolni a tigrist". Így az állandó, átgondolt és odaadó gyakorlásnak önbizalmat és előnyt kell adnia nekünk ezekben a nehéz időkben.
Mi a véleménye a versenyzésről?
Személy szerint úgy gondolom, hogy a "Tai Chi verseny" kifejezés ellentmondásos. Nem taoista fogalom. Nekem úgy tűnik, hogy az ilyen verseny nagyon hasonlóvá válhat, mint ami a dzsúdóval történt. Két nagydarab fickó nyögdécsel és erőlködik az előnyért, megfeledkezve a Kano professzor által megfogalmazott, a diszciplínájuk kiváló alapelveiről. Ez egy személyes nézőpont, és az előző megjegyzéseim ellenére látom, hogy a verseny megfelel a szükségleteknek, és hogy előnyökkel járhat azok számára, akik részt vesznek benne.
Milyen irányba szeretné látni a Tai Chi-t a jövőben?
A Tai Chi, bár kínai, egy ajándék a világnak. Cheng Man-ching azt mondta, hogy elsősorban a nemzet egészségét szolgálja. Mint ilyen, a lehető legtöbb életet kell megérintenie. Ezt szem előtt tartva szeretném, ha sokkal nagyobb hangsúlyt kapna a Chi Kung. Ez általában kevésbé bonyolult, és több ember tudja kezelni. Egészségügyi szempontból is gyorsabb előnyökkel jár. Jó ugródeszka lehet a Tai Chi felé. Nagy híve vagyok a fórumoknak is, pl. Linda Chase Broda speciális igényű csoportjának és a nemrég alakult nyugat-yorkshire-i tanári csoportunknak, amely nagyon sikeres.
Úgy gondolom, hogy a Tai Chi a saját útját fogja járni, és tovább fog növekedni, virágozni. Mindig lesznek elkötelezett követői, és rengeteg képzett és elkötelezett tanár segíti majd az útját.
John Rowland
John Rowland 1982-ben kezdett el Tai Chi-t gyakorolni. Kezdetben a londoni British Tai Chi Chuan Association-nél tanult, Dr. John Kells-nél. Dr. Shen Honxgun tanítványa is volt. Jelenlegi tanárai Li Deyin professzor Pekingből , Wang Yanji mester Stockholmból és Dr. Paul Lam. A Tai Chi Union for Great Britain és a Longfei Taijiquan Association akkreditált oktatója. Yang és Sun stílusokat, Tai Chi kardot, Yi Chuan-t, Chi Kung-ot és Tai Chi Ruler-t gyakorol. Továbbá „lökő kezek”-et és harci alkalmazásokat. A fentieken kívül képzett oktatója a világméretű Tai Chi for Arthritis programnak.
Forrás: https://www.taichiunion.com/articles/john-rowland/