"Lökő kéz" versenyek és a Tai Chi Chuan művészete

 Carl Burgess írása

Sok éven át próbáltam választ keresni arra a kérdésre, hogy vajon a kisfiú meg tudja-e verni a nagyfiút. A nagyfiú előnye a súly és az erő, míg a kisfiúé a gyorsaság és a mozgékonyság. A képességek szintjének növekedésével a nagyfiúk egyre mozgékonyabbak és hajlékonyabbak lesznek, a kisfiúk pedig egyre nagyobb erőt és pontosságot szereznek.
Az előny továbbra is a nagydarab embernél marad, mivel sokkal nagyobb a képessége arra, hogy a kisebb ember legerősebb támadásait is elnyelje, és a támadásainak súlya sokkal nagyobb, ennek megfelelően sokkal nehezebb eltéríteni. Eddig nem jelentett gondot legyőzni azokat a nagyobb embereket, akiknek a tapasztalata és a technikája nagyon gyenge, de sokkal nagyobb gondot jelent, ha az ellenfél nemcsak jóval nagyobb, hanem nagy tapasztalattal és képességekkel is rendelkezik.
Ezt nemrég tettem próbára a British Festival of Chinese Martial Arts-on, ahol az U84Kg és a 84Kg+ (nyílt) Fix lépéses „lökő kéz” versenyszámokban is indultam. A 79 kg-os súlyommal messze én voltam a legkisebb versenyző mindkét kategóriában, míg a nyílt súlycsoportban néhány versenyző 100 kg felett volt.
A versenyformát nagyon nehéz kezelni, mivel kevés idő van arra, hogy megtanuljuk „olvasni” az ellenfelet. Ahhoz, hogy ellen tudjak állni a nagyobb ellenfeleim súlyának és erejének, tudtam, hogy nagymértékben kell támaszkodnom a gyökerezésre és a süllyedésre, a Nei Kung edzésen kifejlesztett Tai Chi stabilitás kulcsfontosságú képességeire. Természetesen ez önmagában nem lenne elégséges, képesnek kellett lennem arra is, hogy minden fenyegetést felismerjek, semlegesítsek, és arra is, hogy ellenfeleim gyenge pontjait kellő erővel támadjam, hogy „elpusztítsam” őket.
A versenyforma eléggé ijesztő lehet, és a versenyzőket feszülté és idegessé teheti, én biztosan nyugtalannak érzem magam az első küzdelem előtt, főleg a hosszú várakozás és felkészülés miatt. Ilyenkor fontos, hogy megpróbáljuk megnyugtatni az elmét és ellazítani a testet. A kézformák mozdulatainak gyakorlása ideális erre a célra, mivel ezek nemcsak ellazítják a testet, hanem finoman nyújtják és bemelegítik az izmokat. Az elme megnyugszik, mivel már nem a közelgő küzdelemre, hanem a forma gyakorlására gondolunk.
Az első küzdelem a legijesztőbb élmény, mivel az ellenfél ismeretlen, és nem volt lehetőséged semmit sem megtudni róla azon kívül, hogy a stílusát és technikáját a másokkal folytatott küzdelmeiből figyelted. Itt minden eddiginél fontosabb, hogy ne ess pánikba, hanem próbáld meg megismerni ellenfeledet a kezdeti érintésből. Az állásodnak jónak kell lennie, koncentrálnod kell a gyökerezésre. A legjobb, ha még a kezdeti érintés előtt rögzíted az állásodat.
A rendelkezésre álló idő rövidsége miatt, sok versenyző az azonnali lökéssel vagy húzással próbál gyors pontokat szerezni. Ez csak akkor működik, ha az ellenfél nem áll készen erre. Úgy tapasztaltam, hogy ha a támadáskor gyökeret eresztesz és lesüllyedsz, akkor az ellenfél azonnali támadását könnyen el lehet nyelni és kivédeni, ami az agresszor nagyon gyors vereségéhez vezet.
A legjobb megközelítés, ha ugyanazokat a módszereket alkalmazzuk, amelyek az órákon is sikeresek, kivárjuk az időt, kiismerjük az ellenfél erősségeit, gyengeségeit, és csak akkor támadunk, amikor úgy érezzük, hogy megvan a lehetőség.
Fontos, hogy emlékezzünk a „lökő kezek” alapjaira, és használjuk őket. Légy lágy, mozogj az erővel, ragaszkodj, ne veszítsd el a kapcsolatot, utasítsd el a nyers erőt, légy spontán! Használd a nyolc erőt! (Ba Keng)
Toláskor használd az egész tested, ne csak a karokat, maradj centrikus és ne nyújtsd túl magad!
Használd a Cai (ts'ai) gyökeresítő technikákat, hogy megtörd az ellenfél gyökerét!
A gyökér megtörése lehet felfelé vagy lefelé irányuló.
Bár a győzelem élvezetes, és rövidtávon feldob, a legfontosabb, hogy tanulási élményként tekintsünk rá.
Gyakran mondják, hogy többet tanulsz a vereségből, mint a győzelemből. Végül is, ha egy kipróbált és bevált technikával nyerünk, akkor semmit sem tanultunk, míg ha megpróbáljuk megérteni, hogyan veszítettünk, akkor jobban megértjük a művészetet.
Úgy gondolom, hogy a verseny hasznos, ha a megfelelő módon közelítjük meg. Fontos, hogy megtanuljuk, hogyan maradjunk nyugodtak stresszhelyzetben, és egy verseny biztonságos módja annak, hogy megtanuljuk, hogyan tegyük ezt.
Sok nagyon képzett embert láttam már, akik elveszítik minden képességüket, amint stresszhelyzetbe kerülnek. Soha nem tudhatod, hogyan fogsz reagálni egy stresszhelyzetben, amíg ténylegesen nem szembesülsz vele. Minél többet gyakorolsz, annál könnyebb lesz.
Amikor versenyeken veszek részt, az a célom, hogy a Tai Chi elveit simán és stílusosan alkalmazva nyerjek. Ha veszítek, az csak annyit jelent, hogy javítanom kell a stílusomon, a felkészülésemen, az állóképességemen és a technikámon, vagy a másik egyszerűen jobb nálam. Ha nem próbálok minimális erőt alkalmazni és nem bocsátkozom erőharcba, akkor a verseny/küzdelem stressze alatt elfelejtettem a művészetemet.
Forrás: https://www.taichiunion.com/magazine/pushingcomp.php