Egy bölcs mester: Kai Ying Tung

 Rick Mendel írása

"Sokan tanítanak Tai Chi Chuan-t, és nem tudják, mit csinálnak" - állítja Kai Ying Tung /a képen/ Tai Chi mester. Tung Malajziában, Thaiföldön, Szingapúrban és Hongkongban tanított tai chit-t. A Tai Chi Chuan harmadik generációs mestere megjegyzi, hogy sokan " Csak az egészségért tanítják. De ez azért van, mert nem tudják, hogy mi az önvédelem."
A Pekingben született, Kai Ying Tung tizenhét éves korában kezdte meg a Tai Chi Chuan gyakorlását. Elismeri, hogy különbségek vannak a harcművészetek keleti és az Egyesült Államokban való tanulása között. Paradox módon, sok amerikai hallgató mutat érdeklődést a Tai Chi Chuan mögött álló filozófia iránt, míg Kínában, mondja Tung, filozófiai diskurzus szinte nem is létezik. Úgy magyarázza: "Minél többet beszélsz, annál kevesebb időd van a gyakorlásra. Kínában kevesebbet beszélnek és többet gyakorolnak."
Tung úgy érzi, a diákok Kínában és Amerikában alapvetően ugyanazok. Arra a kérdésre, hogy megváltoztatta-e tanítási stílusát az Egyesült Államokban, azt mondta: "Az iskola lényegében ugyanaz, a tanítás is ugyanaz. A diákon múlik, hogy tanul-e vagy sem." Tung szerint "Sok jó hallgató van mindkét országban. A fő különbség az intenzitás. Amerikában jössz, fizetsz, és elvárod, hogy hazavigyél valamit. Kínában a hallgató a mesterrel tanul. Olyan, mint egy apa-fiú kapcsolat."
"Ez egy nyugodtabb helyzet "- mondja -, mert hosszú távú kapcsolatról van szó. Ez nem egyhetes, egyhónapos, vagy egyéves dolog. A hosszú távú út egy kicsit jobb a tanuláshoz."A régi Kínában a diák a mester otthonában élt. A napi kapcsolat köteléket teremtett közöttük; a mester felelős volt a hallgató cselekedeteiért; ha nem helyeselte viselkedését, megszidta vagy megverte. Amikor a mester megöregedett, a tanítvány felelős volt a gondozásáért. Természetesen voltak rendes diákok is, akik egyszerűen csak eljöttek az oktatásra, fizettek és távoztak.
De nem csak arról volt szó, hogy közeledünk egy mesterhez, és azt mondjuk: "Oké, én leszek a tanítványod." Tung elmagyarázza: "Hosszú folyamat volt a leendő diák hátterének vizsgálata. Ez a vizsgálat magában foglalta a hallgató üzleti tevékenységének jellegét; a bűncselekményekre vonatkozó kérdéseket; a személyi referenciák ellenőrzését. Ez nem csak a tanulóra korlátozódott, hanem a szüleire és a nagyszüleire is - mondja Tung -, egy nagyon rituálisan ellenőrzött gyakorlat volt."
A rituálé kilenc meghajlásból állt a mester előtt - három mély, három közepes és három rövid meghajlásból. Ezt először a nagymester, Chang San-Feng, majd a jelenlegi mester előtt végezték, elismerve a fennálló hierarchiát.
"Bár ezt az anyaországban már nem csinálják -mondja Tung -, Kínán kívül máshol is megtörténik. És ha nem formálisan történik, akkor lehet informálisan, a szívben és az elmében. A mester/tanítvány kapcsolatot nem kell ritualizálni."
Tung Los Angeles-i Tai Chi Chuan Akadémiája a hagyományos formátumot követi. A haladó diákok segítenek a kezdők tanításában, míg Tung mester közvetlenül utasítja az egyéneket és a csoportokat. A diákok fő csoportja minden munkamenetben egy alapvető rutint követ, amely magában foglalja a lassú formájú Yang stílust, amely 81 mozdulatból áll, a „lökő kezek” gyakorlását és a gyors formát. Ugyanakkor a kezdők kisebb csoportjai átmennek az egyes formákon. Mindenki a saját tempójában haladhat. Tung megtanítja a kezdő hallgatót, hogy minden mozdulatot önvédelemre alkalmazzon a Tai Chi Chuan teljes dimenziójának részeként. De a kezdő eleinte nem kap sok információt, magyarázza Tung: "Kezdetben, ha túl sok információt adsz át, összezavarod a tanulót. Tehát csak a fejlett szakaszokban tud a mester sokat adni. Ha ez túl hamar megtörténik, a hallgató teljesen összezavarodhat."
A Tai Chi Chuan-nal és az önvédelemmel kapcsolatban Tung megjegyzi: "Pusztán definíció szerint a Tai Chi Chuan az önvédelemmel foglalkozik. De sokan, akik ide jönnek, nincsenek jó egészségben, és először a testüket kell megerősítenünk. Fizikailag újra  fel kell építenünk őket, mielőtt megtanulnák használni a formákat."
Ennek az újjáépítésnek egy részét felgyorsítja a teljes készlet gyors formájú változata, amelyet Tung nagyapja, a Yang stílus kiemelkedő mestere fejlesztett ki.
A gyors set egyedi formáiban és szekvenciáiban szinte azonos a Yang lassú formával, de a mozgások tömörebbek és élénkebbek. A gyors formát figyelve világosan látszik, hogy az ütések, rúgások és hárítások hol jelennek meg az áramló mintákból. De Tung nem gondolja, hogy a hallgatónak meg kell tanulnia a gyors formát ahhoz, hogy megtanulja a Tai Chi alkalmazását. "Ha van egy tanár, aki dolgozik rajtad, megtanulod az alkalmazást a lassú formán keresztül" - mondja. "A gyors forma segít az állóképesség kialakításában. Mindkettő élénkítő."
Ezenkívül Tung tanítja a „lökő kezek” gyakorlását, a Tai Chi kardot, kést és lándzsát, valamint a szabad stílusú alkalmazást. Eredetileg a harcművész repertoárjának alapvető részét képezte, a fegyverformák ma hasznosak a finomság fejlesztésében.
Tung szerint a Tai Chi Chuan egy másik aspektusa, amelyet manapság az Egyesült Államokban általában figyelmen kívül hagynak, az akupunktúra és a gyógynövényterápia kapcsolódó művészetei. A régi Kínában, mondja Tung, "Minden harcművész mesternek meg kellett tanulnia az akupunktúrát és a gyógynövény használatot, mert nem volt olyan sok orvos. Így ügyesek lettek mind a védő, mind a megelőző gyógyszerekben." A védekező harcművészet a "gonosz" elűzésére szolgált, az akupunktúra/gyógynövény gyógyászati ismeretek pedig a "jókat" segítették.
A mester akupunktúrát és gyógynövényes megoldásokat alkalmazna a masszázzsal kapcsolatban. Mivel a legújabb tanítvány végigcsinálta a kemény munkát, ő végezné a masszírozást - mondja Tung. "Ily módon a tanítvány gyakorlással tanult, és mire a képzése befejeződött, elsajátította a meridiánok, a nyomáspontok és a gyógynövénykészítmények ismeretét. A rendes diákok, akik nem éltek a mesterrel, nem voltak kitéve ennek a tudásnak."
Megközelítése és a formák összetettsége miatt a Tai Chi Chuan elsajátítása általában hosszabb időt vesz igénybe, mint sok harcművészet. De még ez is relatív, mondja Tung: "Az egyéntől függ. Vannak olyanok, akik, nagyon jók lesznek egy-három év alatt. Vannak, akik tíz évig gyakorolnak, és még mindig nem jók."
Feltételezve, hogy a tanuló jól gyakorol, és a tanár dolgozik vele, három-öt év alatt jártasságot kell hogy eredményezzen. "De ha a hallgató csak hetente egyszer jön az osztályba - mondja Tung -, a teste egészségesebb lesz, de nem lesz drámai az előrelépése."
Sajnos néhány diák csak rövid ideig folytatja tanulmányait, majd tanítani kezd. Az eredmény általában véletlenszerű formaváltozás."Sok esetben van olyan változás, amely nem szándékos" - mondja Tung. "A mi iskolánkban nem történt változás. De vannak olyan diákjaink, akik helytelenül tanulták meg a formákat, majd kimentek és tanítottak. A diákok ugyanúgy megtanulták, és a változás fokozódott.''
Amellett, hogy ösztönzi a Tai Chi Chuan gyakorlásának hosszú távú elkötelezettségét, Tung mester minden nap komoly gyakorlatot javasol. Arra a kérdésre, hogy a Tai Chi-t és a kung fu más formáit egyidejűleg tanulja-e, azt válaszolja: "Ha a világon mindenre van időd, és hat órát fektetsz egy kung fu stílusra, hat órát a Tai Chi-ra, az rendben van. De ha négy órára korlátozódsz, és kettőt szentelsz az egyik formának, kettőt pedig a másiknak, akkor egyikben sem fogsz sokat fejlődni. Szánd mind a négy órát egyre, és javulni fogsz!"
Tung ugyanezt a megközelítést alkalmazza a lágy/kemény stílus kérdésében. "Lehet, hogy a Tai Chi jobb, mint egy kemény forma, de ha nem gyakorolsz, akkor nem. Az a személy, aki a kemény formát gyakorolja, jobb lesz. Mindez az egyén szorgalmára, a teljes szívű gyakorlatára vezethető vissza."
Bár egyes iskolákkal ellentétben Tung úgy tűnik, hogy hangsúlyozza az önvédelmet, ez nem a fizikai és pszichológiai egészség céljainak rovására történik. Tung úgy írja le a Tai Chi-t, mint "önvédelmet és önfegyelmet. Különböző iskolák tanítják ezt a művészetet, de az elvek és a célok ugyanazok: megtanítani az embert önmaga megismerésére és jólétének javítására, mind pszichológiai, mind fizikai szempontból ...a Tai Chi Chuan első alapelve az, hogy megtanuljuk mentálisan és fizikailag megnyugtatni magunkat; ez tökéletes kontrollhoz vezet. Ez valóban az elme edzése, amely arra tanítja, hogy következetesen és harmonikusan működjön együtt az akarattal."
Ha minden iskola e célok elérése érdekében dolgozik, miért változik a forma miatti aggodalom? Mert a hagyományos kínai nézetben a tanítás hitelessége és származása fontos kérdés. Tung azt mondja: "Sok olyan diák van, aki nem tudja, hogy a Tai Chi Chuan milyen formáját tanulják, vagy ki a tanáruk. A helyes út a tanár, a tanár mestere és az egész hierarchia ismerete."
A stílus származásával kapcsolatos aggodalom mögött az a tény áll, hogy a művészetet Kínában csak egy évszázaddal ezelőtt tanították nyilvánosan. A formákat bizonyos családok generációkon keresztül megőrizték.
Bár a tudósok és kutatók különböző nézeteket vallanak a Tai Chi Chuan eredetéről, Chang San Feng-nek, egy taoista bölcsnek tulajdonítják a Sung-dinasztia végén.. Felfedezésének története jól ismert, de a művészet további fejlődését az idő elhomályosítja. Általában úgy tartják, hogy Chang San Feng a Fehér Felhő templomban tanított a Wu Tang-hegyen, és halála után a művészetet Shensi tartományba vitték, ahol Wang Tsung Yueh nagymesterként vált ismertté. A gyakorlatot ezután generációkig megőrizték a Honan Chen Klánján belül.
A 19. század elején egy Yang Lu-Chan nevű hopei születésű ember hallott a Tai Chi Chuanról. Hogy megtanulja a technikákat, bejuttatta magát a Chen-házba. Amikor végül felfedezték, képességei olyan nagyszerűek voltak, hogy teljesen megtanították neki a gyakorlatot. Yang Lu-Chan-t a felülmúlhatatlan Yangnak nevezték el, és Pekingben tanított. Az evolúció hosszú évszázadai, valamint a tanárok száma és sokfélesége ellenére a Tai Chi Chuan továbbra is fenntartja az alapító céljának teljes körét; egy olyan művészet, amely a yin és a yang elvét testesíti meg a mozgásban. Az ok, amiért szorgalmasan kell tanulmányozni, Tung szavaival. "Nem az, hogy erőt vagy hatalmat mutassunk, hanem hogy elérjük a belső nyugalmat és felfedezzük önmagunkat."
Forrás: http://www.knudtaichigb.taichinyt.dk/mappe4/bbgb.htm

 Kai Ying Tung mester itt egy Yang stílusú formagyakorlatot mutat be

 

Esettanulmányok 46: David Gaffney

David Gaffney /a képen/ 1980 óta gyakorolja az ázsiai harcművészeteket, és a Chenjiagou Taijiquan iskolától oktatói bizonyítványt kapott. A Kínai Wushu Szövetség 6. Duan fokozatával rendelkezik. Manchesterben és Cheshire-ben tanít.
Hány éve gyakorolja a tai chi-t?
Az 1990-es évek közepén ismerkedtem meg a TCC-vel, tehát körülbelül 18 éve.
Mi keltette fel az érdeklődését?
Külső harcművészetekben gyakoroltam és versenyeztem. Kezdetben a TCC-t a keresztképzés egyik formájaként használtam, hogy növeljem a lazaságomat. Körülbelül hat hónap után találkoztam először Chen Xiaowanggal. Rövid előadást tartott a Chen TCC-ről, majd felállt, és egy olyan fajin-sorozatot mutatott be, amitől teljesen eldobtam az agyam. Ekkor már kb. 15 éve edzettem, először karatét, majd Shaolin gongfut és kickboxot. Nagyon erős tanárokkal edzettem, de ez egy másik szint volt. Attól a pillanattól kezdve csak a Chen TCC-t gyakoroltam.
Mit jelent önnek a TCC?
A TCC több mint harcművészet, ez egy teljes életmód. Középpontjában az egyensúly keresése áll, mind fizikai, mind pszichológiai értelemben.A harcművészetek eszközével megpróbáljuk kiegyensúlyozni az érzelmi és logikai elme belső aspektusait és a külső szempontokat, mint amilyen például a test felépítése és a kemény-puha, gyors-lassú, nyitott-szoros, stb. A taijiquanban (és minden másban) a mesterhez vezető út a türelmes, odaadó erőfeszítés útja, anélkül, hogy ragaszkodnánk az azonnali eredményekhez. A nagy siker minden fizikai erőfeszítésben, beleértve a Taijiquan-t is, következetességre és türelemre épül. Fel kell készülnünk arra, hogy mind időben, mind energiában megfizessük az árát.
Mi a legfontosabb szempont az ön számára?
Hiszek a" teljes tananyag " megközelítésében, nem pedig a rendszer különálló részeinek kiválasztásában. A TCC minden része összefügg egymással, és okkal van jelen. Az olyan alapgyakorlatok, mint a „standing pole” és a selyemtekercselő gyakorlatok, a kéz- és fegyverformák, a „lökő kezek”, a „pole-shaking”, stb. kiegészítik és támogatják egymást. Ahhoz, hogy a legtöbbet hozzuk ki a TCC-ből, a gyakorlóknak is értékelniük kell a művészet történetét és alapfilozófiáját. Az, hogy mi a legfontosabb szempont egy személy számára, idővel változhat. A fiatalok természetesen aktívak, szeretik az alacsony testtartást és a robbanásszerű mozdulatokat; az erősek vonzódhatnak a harci oldalhoz; ahogy az emberek egy kicsit öregednek, az egészség szintentartása hirtelen jó ötletnek tűnik; az idősek megőrizhetik mobilitásukat és rugalmasságukat. Végső soron ahhoz, hogy sikeresek legyünk a gyakorlatban, képesnek kell lennünk arra, hogy idővel alkalmazkodjunk a TCC-hez, mindig összhangban maradva a lefektetett elvekkel.
Vannak személyes céljai?
Valójában a Taijiquan inkább az utazásról szól, mint a végállomásról. Csak nagyszerű tanárokkal szeretnék továbbtanulni, a hagyományos Chen falu módszerét követve, és természetesen tovább fejlődni. Chenjiagou-ban gyakran ismételt mondás az, hogy "Nem kényszerítheted a gyümölcs érését". Nincsenek rövidebb utak.  Azokat a diákokat szeretem a legjobban, akik hétről hétre, évről évre csendben megjelennek, és egyszerűen csak belevágnak. Nem sietnek, nem türelmetlenkednek, hogy a következő dologra lépjenek. Csak a következetes, őszinte erőfeszítés…
Ki vagy mi inspirálta önt?

Először is szeretném megemlíteni John Bowent, a tanáromat, aki 1980-ban először indított el a harcművészetek útján. A keleti harcművészetek iránti szenvedélye olyan érdeklődést váltott ki belőlem, amely majdnem 20 alkalommal vitt el Kínába és a Távol-Keletre. Tragikusan fiatalon halt meg, de néha azon tűnődöm, mit szólna az utamhoz. Az évek során volt szerencsém tanulni néhány nagy TCC tanártól, ők mindannyian különböző módon inspiráltak: a fent említett Chen Xiaowang, Chen Xiaoxing, Chen Zhenglei, Zhu Tiancai, Chen Ziqiang és Wang Haijun ... amikor 1997-ben első alkalommal mentem Kínába, olyan volt, mintha egy másik világra nyitottak volna ajtót. Az elmúlt évtizedben a Chenjiagou Tai Chi iskolában tanultam Chen Xiaoxinggal /a képen/. Bárki, aki edzett vele, tisztában lehet azzal, hogy előszeretettel alkalmazza az egyszerű, ismétlődő, kínzó hangsúlyt az alapképzésre, és nem törődik a tanulók szórakoztatásával. Azt kínálja, ami működik, majd rajtad múlik, hogy teszel-e erőfeszítéseket. Ne gondolj a sikerre! Csak kövesd a szabályokat, és csiszold ki a képességeid!
Mit gondol a tai chi jelenlegi népszerűségéről?
Az biztos, hogy a számok szempontjából népszerű a TCC, de még mindig nagyon sok tévhit van a művészetről. Sokan azzal a gondolattal jönnek az órákra, hogy ez egy egyszerű lehetőség, amely nem igényel erőfeszítést vagy elkötelezettséget. Olvastam egy nemrégiben megjelent cikket, amiben valaki megemlítette, hogy hetvenéves édesanyja Tai Chi osztályba ment. Azt mondta, hogy nem fog újra elmenni, mivel "több mozgást végzett az órára és az óráról való hazagyaloglás közben, mint magán az órán". A rövidebb és egyszerűbb formák felé történő folyamatos elmozdulás, valamint a gyorsított oktatói tanfolyamok mind ezt táplálják. A Taijiquan sokkal több, mint néhány mozdulat vagy néhány kéztartás megtanulása. A teljes fizikai és energetikai koordináció fejlesztése. Ez azt jelenti, hogy törekedni kell egy olyan szabályrendszer betartására, amelyet sok generáció óta adnak át. Ahhoz, hogy megőrizze hitelességét, a TCC újonnan érkezőit olyan képzett tanárok felé kell irányítani, akik időt szántak a művészet megfelelő elsajátítására, a tanárokat pedig ösztönözni kell arra, hogy folytassák a saját fejlesztésükön végzett munkát.
Tanárként mi a véleménye a művészet harci aspektusával kapcsolatban?
A TCC egy harcművészet. Ezen belül a Chen TCC közel 400 évre vezethető vissza, amikor minden generáció, egészen a közelmúltig, felhasználta képességeit, hogy megvédje magát és közösségét. Az emberek gyakran próbálják megérteni a harci aspektusát, összehasonlítva más nyilvánvalóbb harcművészetekkel. Megvan a maga egyedi módja a harckészség képzésére. Megköveteli, hogy az egész testet rendszerként képezzük, nem pedig az egyes technikák képzéséről szól. Sok tanuló inkább a képzési alkalmazásokhoz kötődik, mint az alapul szolgáló módszerhez. A kemény edzés egyszerűen nem elég. Meg kell értenünk és a Taijiquan elveivel és filozófiájával összhangban kell edzenünk. Például, ha hatékony fajin-t akarunk kifejleszteni, először meg kell tanulnunk a "fang song" - ot vagy ellazítani a testünket. A Taijiquan egyedülálló lazasága lehetővé teszi számunkra, hogy hatékonyan használjuk az erőt. Meg kell értenünk a spirális erőt, a test egyes részeire vonatkozó követelményeket, hogyan kell összehangolni a combot és a derekat, hogyan kell használni a talajt a rendszer "visszapattanó erejének"alkalmazására…
Mi a véleménye a versenyzésről?
A versenynek megvan a maga helye. Mielőtt átjöttem a TCC-hez, sokszor indultam külső harcművészeti versenyeken, és amint elkezdtem a TCC-t, több „lökő kezek” versenyen is sikeresen szerepeltem. Minden tapasztalat értékes a nyomás alatt történő tesztelés szempontjából. Ha a célod a harci képességek elérése, sokat tanulhatsz magadról és képességeidről, amikor egy nem hozzád illő ellenféllel szembesülsz. Az rendben van, hogy erről vagy arról a technikáról beszélünk, de tudsz-e tovább harcolni, miután megsérültél? Tudod-e kontrollálni az érzelmeidet, amikor egy erős ellenféllel kerülsz szembe egy full kontakt küzdelemben? Tisztában vagy-e vele, hogy mennyi büntetést tudsz elviselni te vagy egy másik személy, anélkül, hogy tudatában lennél, amikor az adrenalinod áramlik? Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása magabiztosságot és realitást ad az edzésednek. A verseny formája egyeseket motiválhat arra, hogy keményebben eddzenek. Végső soron azt tapasztalom, hogy a tanulók többségét nem érdekli annyira a versenyzés, ami szintén rendben van.
Milyen irányba szeretné látni a tai chi-t a jövőben?
Stílustól függetlenül szeretném, ha több ember bízna a hagyományos rendszerekben. A hagyományos módszert nehezebb megtanulni, de érdemes.
Forrás: https://www.taichiunion.com/articles/meet-david-gaffney/