A tai chi harcművészeti formái

 Amikor a pusztakezes- vagy a fegyveres formákat gyakorló embereket nézzük, nehéz lehet meglátni a harcművészetet a Tai Chi-ban, de ezek a lassú technikák mind harci technikák, amelyek hosszú sorozattá állnak össze. Ezek a - lassú - sorozatok egyfajta árnyékbokszot/harcot jelenítenek meg, amelyben folyamatosan védekezel és támadsz egy láthatatlan ellenfelet. A kéz- és fegyverformák a Qigong-gal és a Nei Kung-gal együtt képezik az alapját annak, hogy a Tai Chi-t gyakorlónak optimális lehetőségei legyenek a Tai Chi Chuan harcművészet elsajátítására.
A Tai Chi Chuan harcművészeti lényege

A Tai Chi Chuan, mint harcművészet eredete a 15. század környékére vezethető vissza, annak eredményeként, hogy a taoista filozófusok a kínai hegyekben kénytelenek voltak megvédeni magukat mind a rablók, mind a vadállatok ellen. Mivel a támadóknak gyakran a méret vagy az erő volt az előnyük, ezért kitaláltak egy olyan harcművészeti rendszert, amelyben az ember úgy tudott győzni, hogy az erő vagy a méret nem jelentett előnyt (a keménységet lágysággal legyőzni). A vadállatok közötti "harcot" és a természet állandó változását tanulmányozva egy harcművészeti rendszert építettek ki, amely a Yin és Yang, a két ellentét filozófiáján alapult.
A Tai Chi Chuan jelentése "Legfelsőbb Végső Ököl", ami önmagában elég provokatív név, de ha megnézzük az alapelveit, akkor logikus. Az elvek, mint már említettük, a Yin és Yang filozófiáján alapulnak, a két ellentéten, amik kiegészítik egymást, de legyőzni is képesek egymást. Amikor egy erő (Yang) közeledik feléd, azt oldalra lépéssel (Yin) kerülöd ki, majd az ellenfél (Yin) gyenge pontján (Yang) erővel tudsz ellenállni.
Ezen elvek alkalmazásával semmilyen ellenállás nem lesz túl nagy ahhoz, hogy ne győznénk le. Egyes harcművészetekben az erő, a gyorsaság és a méret dönti el, hogy ki nyer, míg más művészetek az ellenfél erejének önmaga ellen való felhasználásán alapul. A Tai Chi Chuan egy ilyen rendszer, melynek lényege, hogy az ellenfél erejét a saját erejének minimális felhasználásával eltereljük és saját maga ellen fordítjuk.
Kéztartások és harcművészet
A kéztartásokat a harcművészeti technikákból építették fel, többek között azzal a céllal, hogy úgy lehessen gyakorolni, hogy az "ellenség" ne láthassa, mit csinálunk. De annak ellenére, hogy a kéztartások harcművészeti technikákból állnak, nem elég csinálni, ha meg akarjuk tanulni a harcművészetet. Minden egyes technikát ki kell venni a formából és gyakorolni kell egy vagy több partnerrel, és a technikákat sokszor kell gyakorolni, hogy könnyen elérhetővé váljanak. A kézformák segíthetnek a gyakorlónak a jobb koncentrációban, koordinációban és egyensúlyban mind fizikailag, mind mentálisan, ami a harcművészetek felbecsülhetetlen képessége.
A „lökő kezek” és a harcművészet
A  „lökő kezek” /Pushing Hands/ olyan partnergyakorlatok, amelyekben a közelharc harcművészeti készségeit gyakoroljuk. Számos „lökő kezek” gyakorlat van, amelyekben előre meg van határozva, hogy ki mit csinál, hogy bizonyos készségeket tökéletesen gyakorolhassunk. Hogy teszteljük, képes vagy-e használni ezeket a technikákat, van „Free Pushing Hands”, ami nagyjából olyan, mint egy egyensúlyi harc. Itt kipróbálhatod, hogy tudod-e használni a készségeket egy olyan ellenféllel szemben, aki nem követi a szabályokat! Ahhoz, hogy az ellenfél erejét maga ellen fordítsuk, nagyobb és nehezebb ellenfelek ellen kell gyakorolnunk, mivel gyorsan kialakulhat az emberben az erőhasználat hajlama, ami csak akkor működik, ha fizikailag fölényben vagyunk. A technikákat sokszor kell gyakorolni ahhoz, hogy készenlétben légy. /A videóban a szabad stílusú „lökő kezek”-ből látunk bemutatót/

 

Tai Chi fegyverek és harcművészetek

A kínai hagyományban, akárcsak Európában és Japánban, az emberek gyalog vagy lóval utaztak, és önvédelmi szempontokból vagy fegyveres kíséretük volt, vagy maguknál hordtak fegyvert, ami a lőfegyverek feltalálása előtt általában bizonyos típusú éles fegyvereket jelentett. A kínai harcművészetekben két fő kategóriája van a éles fegyvereknek. A Dao (szablya) egyélű fegyver, a Jian (kard) pedig kétélű fegyver, mindkettő hossza változhat.
A Tai Chi Chuanban a legtöbb stílusban van valamilyen Dao forma, míg minden stílusban van valamilyen Jian forma. Azonban, bár sok iskola formáit kitartóan gyakorolják, a gyakorlati alkalmazások vagy hiányoznak, vagy sajnálatosan nem megfelelőek.
A fegyveres gyakorlásban ugyanaz a folyamat szükséges, mint a pusztakezes formáknál. Az első lépés a fegyverforma, az egyéni és partnertechnikák gyakorlása fegyverekkel, hogy kialakuljon egy bizonyos fokú tapasztalat és rálátás, a támadás és a védekezés lényegi természetére az egyes fegyverek esetében. Sok gyakorlás után bizonyos fokig elsajátítod a fegyvert, és idővel képes leszel elérni vagy megközelíteni a tökéletes eredményt.
Miért a fegyverek? A cél nem az, hogy felfegyverkezve járkáljunk, hanem az, hogy képesek legyünk a szablya vagy a kard technikáját átültetni számos hétköznapi, könnyen elérhető tárgyra, például esernyőre, botra vagy összetekert újságpapírra, és ezeket önvédelmi eszközként tudjuk használni.
A fegyvertechnikák gyakorlati alkalmazásával való munka mélyebb megértést ad a gyakorlónak az egyes technikákról, ahelyett, hogy "csak" lóbálná a fegyvert anélkül, hogy tudná, miért.
Forrás: https://www.ptcc.dk/en/what-is-tai-chi/tai-chi-martial-arts/

Az alábbi videóban egy páros kardgyakorlatot látunk a Vadas Mihály vezette, hazai, legnagyobb Yang stílusú tai chi chuan iskolától, elől Vadas Mihály.