Az egyensúly kérdése

 Karel Koskuba írása /Chen Xiaowang mester közvetlen tanítványa, a „Tai Chi mindenkinek” című könyv szerzője/

A legtöbb Taijiquan-gyakorló tisztában van azzal, hogy gyakorlásuknak kiváló egészséget kell nyújtania, és legyőzhetetlen harcosokká is kell tennie őket. Ez a két legtöbbet idézett ok a Taijiquan tanulására. Az egészség természetesen a kettő közül a fontosabb - kivéve, ha fiatal vagy, és valami bajod van a világgal. De még akkor is az egészségügyi kérdések az évek múlásával egyre fontosabbá válnak.
Az egészség és a harcművészeti oldal közötti kapcsolatot úgy fedeztem fel, hogy észrevettem, a fejlődésem azután tűnt a legnagyobbnak, hogy sérülést szenvedtem, ami miatt különösen ügyelnem kellett arra, hogy ne terheljem meg a sérült végtagot. A testem mozgására fordított fokozott figyelem nagyban elősegítette harci törekvéseimet. Több sérülés is kellett ahhoz, hogy a lecke végül beépüljön a tudatomba. Mondhatni, hogy fájdalmas lecke volt, de ahogy mondani szokták: nincs fájdalom, nincs nyereség!
A Taijiquan e kettős előnye, az egészség és a harcművészeti készség, olyan, mint egy érme két oldala. Van némi vita e két aspektus relatív fontosságáról - és nem csak a tanulók között. Még néhány tanár is csak homályosan van tisztában azzal, hogy a kettő hogyan kapcsolódik egymáshoz. Ennek a cikknek a célja vagy olajat önteni a zavaros vizekre, vagy olajat önteni a tűzre - hogy melyik lesz az, az az olvasó nézőpontjától függ. Én inkább remélem, hogy mindkettőt megteszi, a Yin és Yang jól ismert elméletét követve!
Tehát azt mondom, hogy az egészségügyi szempontoknak kellene a Taijiquan edzésben a fő hangsúlyt adni? Egyáltalán nem. A harcművészeknek kell érdeklődniük a gyakorlás egészségügyi oldala iránt és fordítva. Ha Ön azok közé tartozik, akik már mindkét oldal iránt érdeklődnek, tartsa magát szerencsésnek, és olvassa tovább, hogy lássa, milyen jól választott.
A saját okom, amiért elkezdtem a Taijiquan-t, az volt, hogy egyike legyek a "legyőzhetetlen harcosoknak", nem annyira a harci aspektus miatt, hanem inkább a nagy erő miatt, amivel a régóta gyakorlókat rendelkezni láttam. Tehát amint előálltam a "másik oldal" elméletemmel, elkezdtem az egészségre koncentrálni, olyannyira, hogy rájöttem, hogy az egészségnek valóban az elsődleges szempontnak kellene lennie. Ami az elméletem szerint azt jelenti, hogy elsősorban a Taijiquan harci oldalára kell koncentrálnom. Milyen fondorlatos tud lenni az ember!
A "másik oldalra" való koncentrálás
Mindannyian tudjuk, hogyan lehet egy zsúfolt partin a saját nevünket kiszúrni egy beszélgetésből. Ez annak köszönhető, hogy elménk képes kiszűrni a (számunkra) lényegtelen tényeket, és átengedni a tudatos figyelmünknek azokat a dolgokat, amelyek minket érdekelnek. Így amikor egy tanár leírja, hogy az ízületek helyes beállítása hogyan előz meg számos egészségügyi problémát, a "harcos" típusok szemei elkerekednek. Ha viszont a tanár leírja, hogy az ízületek helyes beállítása szükséges az erőátvitelhez, akkor azok, akiket csak az egészség érdekel, azon kezdenek el gondolkodni, hogy melyik diéta a legjobb számukra. Így az történik, hogy mind a két csoport kimarad a művészet másik felének nagy részéről. Számít ez, amíg azt kapják a gyakorlatuktól, amit szeretnének?
Szerintem igen - a két fél kiegészíti egymást. Ha az ember a másik oldalra koncentrál, sokkal többet tud kihozni abból az oldalból, amelyik érdekli. Természetesen, ha valamilyen azonnali, sürgető problémánk van - például izomgörcs vagy ízületi fájdalom -, akkor kevésbé érdekel minket a harci készség, és inkább a fájdalom azonnali enyhítése. Ez érthető. Amivel én itt foglalkozom, az egy általánosabb eset.
Gyakorlás az egészségért
A lehetséges állapotok listája, amelyeken a Taijiquan gyakorlása segíthet, túl hosszú ahhoz, hogy itt részletezzem, és a legtöbbet ebben a magazinban vagy máshol már leírtuk. Ezért e beszélgetés céljára egyet választok ki - a relaxációt. Szerencsére azt választottam (persze teljesen véletlenszerűen), amelyik sok más állapotban is nagy szerepet játszik.
Ha egyszer megtanultuk a formát, a rendszeres gyakorlással sokkal nyugodtabbak leszünk. De két probléma van azzal, ha csak a formát gyakoroljuk önmagában. Először is, elég könnyű elhitetni magunkkal, hogy teljesen ellazultunk, holott nem vagyunk azok. Másodszor, a forma ellazulva kevés hasznunkra válik, ha nem tudjuk magunkkal vinni a mindennapi életbe. Amire szükségünk van, az a képesség, hogy stresszhelyzetben is ellazultak maradjunk. Ami hiányzik, az a visszajelzés. Szerencsére a Taijiquan két kiváló módszerrel rendelkezik az azonnali visszajelzésre; a testtartások tesztelésével és a „lökő kezekkel” /pushing hands/.
A kezek nyomása nem csak arra jó, hogy teszteljük az ellazultságunk szintjét, hanem arra is, hogy növeljük azt. Ha valaha is toltál már kezet egy Taijiquan-szakértővel, és csodálkoztál, hogy milyen puha és ellazult a teste, biztos lehetsz benne, hogy ezt nem csak a formák gyakorlásával érte el. A megfelelő gyakorlással elérhető relaxáció mélységét elsőre nehéz elhinni. Én mindenesetre kb. félévente rácsodálkozom, hogy mennyivel lazább vagyok - hogy aztán hat hónap múlva rájöjjek, mennyire feszült voltam előtte! És úgy tűnik, ennek a folyamatnak nincs vége!
Ha egyszer ellazultunk, akkor türelmes gyakorlással megtanulhatjuk, hogyan használjuk a testünket hatékonyabban és eredményesebben - a kulcsszó itt a használat. Ha csak a formánkat gyakoroljuk, akkor bizonyára járunk némi haszonnal, de miért elégednénk meg csak a töredékével annak, amit elérhetünk? És éppen azáltal, hogy a harci oldalra koncentrálunk, kapunk megfelelő visszajelzést. A harci oldal alatt nem feltétlenül a harci alkalmazásokra gondolok, hanem inkább arra a képzésre, amely a Belső Erő fejlesztésével, valamint a támadások semlegesítésének képességéhez szükséges testérzékenység fejlesztésével jár. Ennek nagy része magában foglalja a struktúra tesztelését és a „lökő kezek” edzést. Nem csak a testhasználatunk lesz helyes, de megtanuljuk, hogy stresszhelyzetben is nyugodtak maradjunk
A mindennapi életben is hasznos, ha valaki nagy hatalommal rendelkezik. Biztos vagyok benne, hogy mindannyian kerülünk olyan helyzetekbe, amikor azt kívánjuk, bárcsak nagyobb erőnk lenne valamilyen feladat elvégzéséhez. Ha tudjuk, hogyan használjuk hatékonyan és eredményesen a testünket, az nemcsak nagymértékben megkönnyítheti a nehéz feladatokat, hanem egészséges testet is ad nekünk, nem pedig a helytelen használat okozta izomgörcs miatt megnyomorítottat. Nem csak arról van szó, hogy nagyobb erővel rendelkezünk, hanem főként arról, hogy könnyedén tudjuk használni - elég kínos lehet, ha egy szekrényt akarunk megmozdítani, és aztán napokig hátfájás miatt nem tudunk mozogni.
Gyakorlás a harcművészetért
Mint már említettem, a Taijiquan harci készségek két fő összetevője a Belső erő és az energia semlegesítése. Azoknak a tanulóknak, akik a harci képességeik fejlesztésének eszközeként végeznek „lökő kezeket”, gyakran nincs elég türelmük ahhoz, hogy ezeket az összetevőket megfelelően fejlesszék. Mindenáron győzni akarnak, így nem csak az izmokat, hanem az elméjüket is megfeszítik a gyors győzelemre való törekvés során. Személyes tapasztalatból beszélek itt, és úgy gondolom, hogy a legtöbb ember edzése során valamikor ezt az utat választja. Csak akkor lehet igazán ellazulni - nem csak az izmokat, hanem az elmét is -, ha az ember az egészség és a pihenés érdekében végez „lökő kezeket”, és így fejleszti ki azt a természetes erőt, amire vágyik.
Az erőről való beszélgetés a domborodó izmok képét keltheti - messze nem így van. Még az előrehaladott korúak, vagy a mozgásukban korlátozottak is profitálhatnak az "erőnléti" edzésből (ők természetesen több egyéni megközelítést és odafigyelést igényelnek).

A másik oldalra való „átevezés” példájaként nézzük meg a Yang stílusú Taijiquanból a „ A kígyó a földre lapul” testtartást. Ez egy elég megerőltető póz, és a köztünk lévő "harcosok" igyekeznek minél lejjebb kerülni, gyakran feláldozva a szerkezeti integritást, ami később esetleges ízületi problémákhoz vezethet. Ezért jól teszik, ha odafigyelnek arra, hogy a térdük hogyan van a lábukkal összehangolva, hogyan halad át a súlyuk a csípőn, a térdeken és a bokákon, és hogyan tartják a gerincet és a fejet. Arra kell törekedni, hogy kényelmes és szabad legyen. Csak ezután jöhet a harci aspektus a játékba.
Az egyensúly kérdése
Nyugaton a Tai Chi Chuan terápiás gyakorlatának sokkal szilárdabban megalapozott hírneve van, mint a harcművészeti képességének. Bátorít az a tény, hogy kezd kialakulni egy teljesebb kép minden aspektusáról, és remélem, hogy ez a folyamat folytatódik. Remélem, hogy ez a cikk valamilyen módon segít a Taijiquan gyakorlásának kiegyensúlyozottabb megközelítését elősegíteni.
Forrás: http://www.ciaa.org.uk/article-qob.html