A tradicionális elmélet jelentősége

 Ma Hailong-nak, a Wu stílus nagymesterének gondolatai

/részletek/

2014

A Taijiquan a gong fu egy sajátos típusa a hagyományos kínai harcművészetekből. Ez a gyakorlat segíthet erkölcsileg és meghosszabbítja az életet finom, de erőteljes, a tanuló szellemére gyakorolt hatása révén. Létrehozása óta a Taijiquan-t folyamatosan fejlesztették és tökéletesítették a mesterek, akik intenzíven tanulmányozták a művészetet, és ezáltal megőrizték azt. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a Taijiquan egy örökké tartó harcművészeti ággá váljon.
A Taijiquan gyönyörű művészete nem csak a gong fu kiváló készségeit foglalja magában, hanem a mély irodalmi klasszikusokat is, amelyek a fizikai gyakorlatokkal kombinálva, együtt alkotják a Taijiquan teljes rendszerét. Hogy az irodalom és gyakorlatok ilyen párosításával rendelkezzünk, szokatlan a hagyományos kínai harcművészetek között.
A Taijiquanhoz kapcsolódó, átörökítésre került klasszikus dokumentumok közé tartozik: Zhang Sanfeng „Taijiquan szentirat” /Taijiquan Scripture/, Wang Zongyue „A taijiquan elmélete” / Theory of Taijiquan/, Wu Yuxiang „A 13 mozdulat megértése” /Comprehension of 13 Movements/, stb. Ezeknek a klasszikus elméleteknek megvannak a maguk sajátosságai, és mindegyikük a Taiji valódi lényegét dolgozta ki különböző nézőpontokból. A Taijiquan korai tanítómestereinek célja az volt, hogy továbbadják ezeket az értékes dokumentumokat, hogy a jövő nemzedékei megismerjék a művészetet. Ezt a célt jól teljesítették. Ezenkívül más fontos Taijiquanhoz kapcsolódó klasszikus műveket is megőriztek. Egy fontos Wu stílusú szöveg „A beszélgetés a Tai Ji módszerről” /Speaking of Tai Ji Method/ című művet Wu Quanyou ősöm adta át, akiből a Taijiquan mestere lett, Yang Banhou mester tanítványaként. Wu Quanyou mester dolgozta ki a Wu stílusú Taijiquan alapjait és a fia, Wu Jianquan mester alapította meg. A fenti klasszikusok nem csak fontos irodalmi művek, hanem a Taijiquan megértéséhez és gyakorlásához is elengedhetetlenek.
Véleményem szerint ezek az elméletek halhatatlan remekművek, amelyeket igazi bölcsek és mesterek írtak le, életük során szerzett tanulmányaik és tapasztalataik alapján. Minden Taijiquan gyakorlónak tanulmányoznia kellene őket, bár sajnos a legtöbb gyakorló nem fordít elég figyelmet erre a hagyományra.
Ennek a következő okai lehetnek:
1. A tartalom annyira mély, hogy azok, akik nem rendelkeznek nagy klasszikus kínai tudással, nem tudják könnyen elolvasni a cikkeket, vagy megérteni mély értelmüket.
2. Az elméletek és a gyakorlatok, a mesterek tanácsai és/vagy a fizikai gyakorlatok kombinációjának hiánya azt eredményezi, hogy a gyakorlók nem tudnak inspirálódni az elméletekből, és ezért nem tudják mélyen megérteni a szöveget.
3. Napjainkban az életkörülmények és az idő korlátozottsága miatt a gyakorlók általában extra hangsúlyt fektetnek a megjelenésre (a formák gyakorlására), és elhanyagolják az alapokat. Ezért nehezen érik el a mélyen gyökerező és magas szintű állapotot. Emiatt nem tudják tanulmányozni és megérteni a hagyományos elméletet.

Ennek fényében azt szeretném ajánlani, hogy mindenki tulajdonítson különös jelentőséget a hagyományos elmélet tanulmányozásának. Ez nagyon fontos a Taijiquan-beli fejlődéséhez. Annak érdekében, hogy segítsek az embereknek megérteni bizonyos klasszikus művek jelentését, kiválasztottam néhány fontos fejezetet és mondatot több dokumentumból, és megpróbálok segíteni a magyarázatukban saját megfigyeléseim alapján. Remélem, elérem azt a hatást, hogy éretlen véleményemmel hozzájárulok e fontos írások megértéséhez, hogy mindenki belássa e klasszikus elméletek fontosságát. Korlátozott szintem miatt elkerülhetetlenül előfordulnak majd hibák a cikkemben, és remélem, hogy mindenki kritikus tanácsokat fog adni, és bátran kijavítja a hibáimat.
„A Taijiquan szentirat” szerint: "Minden mozdulatnak mozgékonynak és az egész testet összekötőnek kell lennie, sima belső erővel és az elme koncentrációjával". Ez egy jelentős fogalom a Taijiquan tanulmányozásában. Úgy gondolom, hogy ez az elmélet három kulcsfontosságú területbe foglalható össze, amelyekre a Taijiquan gyakorlása során összpontosítani kell. Nagyon nehéz jól gyakorolni a Taijiquan-t anélkül, hogy ezekre a pontokra ne fordítanánk nagy figyelmet
I. AGILITÁS /tettrekészség/

Az agilitás az első fogalom, amelyet a gyakorlati szakembereknek követniük kell, mert ez a Taijiquan elvei szerint fogalmazódik meg. Ez a "nehézkesség és lomhaság" ellentéte. A Taijiquan egyedülálló kulturális alapokkal rendelkezik, amely magában foglalja az ősi kínai filozófiákat. Lao Zi mondta a "Dao De Jing" című művében, "Az óvatosság alapvető a könnyelműség leküzdéséhez; a nyugalom a gyógyír a türelmetlenség ellen." Lao Zi itt a természeti jelenségekre utal. Az óvatosság és a könnyelműség, a nyugalom és a türelmetlenség ellentétek.
Ezek a jelenségek felhasználhatók a Taijiquan művelésében. Ha a tanulók a Taijiquan gyakorlása során a "mozgékonyság" célját szeretnék megvalósítani, akkor a súlypontjuk mestereivé kell válniuk. Ehhez meg kell különböztetniük a kapcsolatot a yin és a yang között. Ezt úgy hívják, hogy "figyeljünk arra a helyre, ahol a hiány és a felesleg átalakul; nincs stagnálás, és a chi teljes az egész testben". A taijiquan a daoizmushoz kapcsolódik, és a harci erényekre összpontosít. A Taijiquan a külső erő helyett a belső műveltségre is koncentrál. Ez a jelentős különbség a Taijiquan és más harcművészetek között.
Hogyan kell teljesíteni a mozgékonyság célját a Taijiquan gyakorlása során? Véleményem szerint fontos, hogy a testet középen és egyenesen tartsuk. „A 13 mozdulat megértése” azt mondja: "Tartsd az alsó csigolyát középen, és emeld a szellemet a csúcsra; tartsd a tested lazán, mozgékonyan, és merevség nélkül emeld fel a fejed." Észrevettem, hogy sok Taijiquan-gyakorló nem ismeri a fej merevség nélküli felfelé emelésének jelentőségét vagy módszerét. Ha a test nem tud középre és egyenesbe állni, nehéz lesz teljesíteni a mozgékonyság célját. A kezdőknek folyamatosan figyelniük kell arra, hogy fókuszukat és nyugalmukat megőrizzék. Így feleannyi erőfeszítéssel kétszeres eredményt érhetnek el.
A Taijiquan gyakorlásakor három kulcsfontosságú pontot kell betartani.
(1) Ne emeljük fel a Chi-t, különben stagnálás következik be.
A chi használata a Taijiquan gyakorlásában az óvatos mozgatásának módszerére utal, sietség vagy kapkodás nélkül. Ha a cselekvéseket sürgősséggel és sietséggel hajtjuk végre, nem lehet elérni a dantianba süllyesztett lélegzet követelményét.
A relaxációs reakció lényege a "nyugalom". Az emberi agy rendkívül összetett. Ahhoz, hogy koncentrálni és teljesen összpontosítani tudjunk egy tevékenységre, erős mentális erőre van szükség. A kínai filozófiai hagyományok - köztük a konfucianizmus, a daoizmus és a buddhizmus - középpontjában az elme áll, hogy az embernek nyugodtnak kell lennie, mielőtt összpontosítani tudna. A „Dao De Jing”, kimondja: "Az ürességet a legmagasabb fokig kell vinni, a csendet fáradhatatlan erővel kell őrizni. Minden dolog egyformán végigmegy a tevékenységi folyamatokon, majd visszatér a lényegéhez".
A nyugalmat a buddhizmusban is nagyra értékelik: "Légy csendes, mint egy szellemi torony. A nyugalom képes intelligenciát teremteni; az intelligencia pedig bölcsességet generálhat." A nyugalom a klasszikus kínai filozófia fontos jellemzője. A nyugalomnak át kell hatnia a három birodalmat:

A test nyugalma: Ez egyenletes és mély légzést jelent, nevezetesen a "chi lesüllyedését a dantianba". A dantian három helyen található: az alsó dantian - a köldök alatt, a középső a mellkasnál, a felső a két szemöldök között (lásd Bao Pu Zi - Földi igazság). A chi alsó dantianba való süllyedése a szellemet nyugodttá és visszafogottá teszi.
A szív nyugalma: A tettrekészségre és az egyenletes mozgásra utal a Taijiquan gyakorlása során. Olyan szívvel kell gyakorolni, mely koncentrált és zavartalan.
Az elme nyugalma: Ez természetesen a nyugodt elmére utal. Nem lehet egyszerűen elérni. Az embereknek nem csak szorgalmasan és hosszú ideig kell gyakorolniuk, hanem tanulniuk is kell, hogy elérjék a megértés rendkívül magas szintjét. A nyugalom a mozgékonyság alapja. Az agilitás "rugalmasságként" is magyarázható.
(2) Ne erőltessük az erőt, különben megszakad a folyamatosság.
Erőt valójában a Taijiquan gyakorlása során is kifejtjük, de ez nem sietős vagy merev erő. A merevség nehézségeket okoz az energia összegyűjtésében és a test vázának belső koherenciájában. Az erő mechanikai értelemben "vektorként" értelmezhető, és a sebességgel függ össze. Az emberek testméretük és erejük tekintetében különböznek, és ez teszi, hogy a sebességben is különbségek mutatkoznak. Azonos sebesség mellett az erősebb mindig a gyengébb fölé kerekedik. Ezért van egy mondás a kínai harcművészetekben: "egy erős ember legyőzhet tíz ügyes embert". Ezzel szemben a Taijiquanban a győzelem megszerzése a kisebb erő energetikai módszerén alapul és a kemény legyőzésén az engedékenységgel, nem pedig az erővel. A kezdőnek alaposan meg kell értenie a fenti két fogalmat.
(3) Használd a helyes módszereket, különben nehéz lesz az előrehaladás.
A helytelen módszerek közé tartoznak a szándékosan kitalált, a mesterségesen követett, és a rossz szokások. Fontos a chi ápolása és helyreállítása az edzés és a gyakorlás során. Ez megköveteli az engedékenységet, az elme visszafogottságának gyakorlását és a test és szellem integrálását. A „13 mozdulat megértésében” ez áll: "Rendkívül keménynek lenni, miután rendkívül engedékennyé váltunk; az energia felhalmozódik, miután helyreállt". A taijiquan megköveteli a keménység integrálását és a rugalmasságot, valamint az elme összpontosítását. A gyakorlás során az ember mozgékony lesz, miután képes helyesen lélegezni. A Chi-t ártalom nélkül lehet művelni. Azonban a kezdőknek követniük kell az alapelveket. "Semmit sem lehet elérni normák vagy előírások nélkül", ezért a kezdőknek el kell sajátítaniuk a helyes módszereket.
A "mozgékonyság" nem lazaságot jelent. Néhány tanár gyakran használ olyan kifejezéseket, mint a "lazaság", vagy "lazíts egy kicsit" az agilitás tanítására. Úgy gondolom, hogy az agilitás pontos jelentése "látszólag lazának lenni, de valójában nem laza, és látszólag feszültnek lenni, de valójában nem feszült". Ez a követelmény nagyon fontos. Megköveteli az ellazulás és a megfeszülés pontos kezelését, mind fokozatokban, mind időzítésben.
Kettős hibát okozhat a laza testhelyzet, és a merev erő alkalmazása. Mindkettő abszolút tabu a Taijiquan gyakorlásában. Ahogy mi gyakoroljuk, a „lökő tenyereket” /pushing palms/ vagy az „ütő öklöket” /punching fists/ nem feszítjük vagy fogjuk meg szorosan. Az öklöt össze kell zárni, de nem szorosan. A tenyérnek úgy kell állnia, hogy ne legyen teljesen kinyújtva. Enyhén homorú alakú kell legyen a tenyér közepe. Az ujjak ne legyenek sem túl szorosak, sem túl lazák. Ez segít elkerülni a kéztechnikák hibáit.

A lábmunkánknak is mozgékonynak kell lennie. Sok kezdő általában hibázik a lábmunkában. „A 13 mozdulat megértése” szerint: "Lépj úgy, mint egy macska és mozgasd a tested, mintha selymet tekernél ki a gubóból". A Taijiquan gyakorlása közben, a gyakorlóknak úgy kell járniuk, mint egy macska. Séta közben a macskák enyhén felemelik a lábukat és a talpukat finoman leteszik. Csodálattal kell eltöltsön, amikor észrevesszük az ősök megfigyelőképességét. De vajon hányan figyelnek oda erre a fontos dologra?
A taijiquan egy belső és külső finomítási folyamat. Ezt fejezi ki a következő kijelentés: "Az elme erősen központosított belül, míg a könnyedség és kényelem kívülről mutatkozik meg." A Taijiquan belső művelése a legnehezebb része a gyakorlásnak. Emiatt az embernek meg kell tanulnia és gyakorolnia kell a helyes módszereket, amelyek a hagyományos elméletekből származnak.
Akár társadalomtudományról, akár természettudományról beszélünk, az elméletek gyakorlati alapjaira és alkalmazására van szükség. A taijiquan sem kivétel. A Taijiquan klasszikus elméleteit a korábbi generációk mesterei foglalták össze. Ezek a kínai harcművészetek igazi kincsei. Nemcsak tanulmányoznunk kell őket, hanem felelősségünk és kötelességünk, hogy továbbfejlesszük őket. A mozgékonyság elengedhetetlen a Taijiquan gyakorlásához.
II. AZ ALAPOSSÁGRÓL
A Taijiquan egy egyedülálló harcművészet. Ennek a művészetnek az egyik legfontosabb elemére, "alaposnak lenni", nagy hangsúlyt kell fektetni.
(1) A cselekvéseknek következetesnek, és következetlenség vagy stagnálás nélkülinek kell lenniük.
„A Taijiquan elmélete” kimondja: "Tartsd kereken, simán és kiegyensúlyozottan a testet; a formának megszakítás nélküli, folyamatos áramlással kell rendelkeznie." A fej egyenesen áll, a mellkas be van húzva, és a hát enyhén lekerekített. A hát alsó része középen van, a könyökök le vannak eresztve, a vállak lazák. A karok le vannak eresztve, a derék pedig lefelé laza. Süllyeszd a chi-t a dantianba. "Lépj, mint egy macska, és mozgasd a tested, mintha selymet tekernél le a gubóról." Ezeket a kulcspontokat folyamatosan be kell tartani a Taijiquan gyakorlása során.
Sok kezdőt figyeltem meg, akik nem értették meg ezeknek a kulcspontoknak a jelentőségét. Néhányan, akik Taijiquan-t gyakorolnak, mereven tartják a mellkasukat és sokan nem fókuszálják megfelelően a szemüket, ami hatással van a gyakorlás energiájára. Sokan ívelt derékkal és feszes csípővel gyakorolnak. Kétségtelen, hogy ezek a hibák befolyásolják a művészet gyakorlását.
Ha a cselekvések túlzottak, az egyensúly sérül. Ezt el kell kerülni, mert az egyensúly a Taijiquan gyakorlásának egyik alapelve. A helytelen lábmunkát nem lehet könnyen korrigálni. A helytelenül elvégzett állások arra kényszerítik a gyakorlókat, hogy frusztrációból visszaszerezzék azokat. Ez vontatott haladást okozhat. Ha a testtartások nagyon alacsonyak, az egyensúlyt nem lehet gyorsan helyreállítani. Le kell billenteni a testet, és vissza kell vonni a lépéseket, hogy az eredeti pozíciót egy hirtelen igazítással helyreállítsuk.
A taijiquan az egyensúlyra helyezi a hangsúlyt. Az akciók erejének és sebességének viszonylag egyenletesnek kell lennie. A kezdők például körülbelül 20-25 percig gyakorolnak egy sor bokszformát. Ahogy egyre jobban elsajátítják az akciókat és a képességeik fejlődnek, 20-40 percig gyakorolhatják a bokszformákat, de nem szabad 45 percnél tovább gyakorolni. A kezdőknek következetesen egyenletes sebességgel kell gyakorolniuk. A tempónak egyensúlyban kell maradnia a Taijiquan gyakorlása során, megszakítás nélkül. Ezeket az elveket szigorúan be kell tartani, hogy a hibák, döccenések, stb. elkerülhetők legyenek, és jó szokások alakuljanak ki.
(2) Az erő helyes használata
A Taijiquan gyakorlása során a "mozgékonyság" elvét kell követni. A nyers erő alkalmazása tilos. Az erő alkalmazásának elve a Taijiquanban a "látszólag lazának, de valójában nem lazának lenni, látszólag feszültnek, de valójában nem feszültnek lenni". A Taijiquanban az erőt az üres és a teli megértésének technikájával alkalmazzák.
(3) A chi keringésének elősegítése
A Taijiquan gyakorlása során a gyakorlóknak nagy figyelmet kell fordítaniuk a chi beállítására. "Lazítsuk el a hasat, így áramolhat a tiszta chi."
Ezek az alapelvek az alaposság alapjait képezik. Nagyon fontos a Taijiquan gyakorlók számára, hogy az edzés minden szakaszában alaposak legyenek. Kövessék a chang chuan" (taiji hosszú boksz) elvét, amely azt mondja, hogy "azok, akik jók a hosszú bokszban olyanok, mint a Jangce és a Sárga folyó, melyek szüntelenül mozognak".
Az alaposság jelentése nemcsak a kezekre, a szemekre, a testformára, a lábmunkára és a lépésekre vonatkozik a Taijiquan gyakorlása során, hanem ami még fontosabb, a "shen yun tudatosságára" utal. A shen yun egy kínai fogalom, amit nehéz lefordítani angolra. A shen (szellem) energiához kapcsolódik. Egyik fordítási módja: a kiegyensúlyozott szellem és energia ritmusa. Lehet, hogy "megelevenedett szellemnek" is nevezhetnénk. Ha a Shen Yun nem alapos, a formák nem tudnak tökéletesen kiteljesedni.
A Taijiquanban a Shen Yunra való összpontosítás a gyakorlás fontos része, miközben "a chi mentális művelési módszereit keressük, és a tudatosságra összpontosítunk a külső megjelenés helyett". A Taijiquan nagy hangsúlyt fektet az elmére, a tudatosságra és a test általános formájára. Ez a három rész kiegészíti egymást. A jó formát nem lehet elérni az elme és a tudatosság nélkül. A belső elme és tudatosság nem művelhető a megfelelő testforma nélkül. A Taijiquan tanulóinak ezt alaposan át kell gondolniuk.
Az elvek három pontba foglalhatók:
1. A Taijiquan gyakorlása során koncentráltan és tisztelettudóan kell gyakorolni.
2. Nagy figyelmet kell fordítani a derék és a lazaság fontosságára. (a chi lesüllyedése a dantianba).
3. Az ellazult alsó csigolya és a felemelt fej kapcsolata anélkül, hogy merevség keletkezne a nyakban.
A Taijiquan gyakorlásában az elmének kell vezetnie a chi-t. Ez egy lényeges pont. Amikor az elme mozgatja a chi-t, az nagyon simává válhat. Sok gyakorló talán nem ismeri fel ennek a pontnak a fontosságát. A Taijiquan művészetében a simaságra való törekvés nem korlátozódik a fizikai formákra. Amikor a chi sima, akkor lehet "shen yun". Ez a harmonikus és gyönyörű ritmusa a kiegyensúlyozott szellemnek és energiának.

Forrás:  https://www.pdfdrive.com/grandmasters-yang-zhen-duos-and-yang-juns-yang-family-tai-chi-chuan-journal-of-the-international-yang-family-tai-chi-chuan-association-e178693530.html