2023. február 9., csütörtök

Esettanulmányok 16: Ranjeet Sokhi

 

Hány éve gyakorolja a Tai Chi-t?
Örömömre szolgál, hogy 15 éve tanulhatok Richard és Simon Watson-nál. Sok lehetőségem volt Li Deyin professzorral és Wang Yanji mesterrel is edzeni. Edzéseim főleg a Yang stílusban folytak, de van némi tapasztalatom a Sun stílusban is, és részt vettem néhány Chen stílusú foglalkozáson Eva és Karel Koskuba-nál.
Mi keltette fel az érdeklődését?
A harcművészetek és a keleti filozófiák iránti érdeklődésem tizenéves koromban kezdődött. Emlékszem, hogy sok hosszú napot töltöttem a birminghami központi könyvtárban, a buddhizmus és a taoizmus tanításai után kutatva. Ez a "normális" dolgok rovására ment, mint például a barátaimmal való lógás. Nyilvánvalóan ezek a korábbi tapasztalatok voltak azok a magok, amelyek a belső harcművészetek iránti érdeklődésemet megtermékenyítették és ösztönözték.
Mit jelent önnek a Tai Chi Chuan?
Vonzódom a tágasságához és mélységéhez, valamint az egyszerűségének szépségéhez. Az egyszerűség alatt azt értem, hogy nem támaszkodik bonyolult módszerekre vagy technikákra. A gyakorlatban ez egy dinamikus harcművészet és egy egészségügyi rendszer, amely mélyen gyökerező filozófiai koncepciókon és elveken alapul, melyek egész lényünk fejlődését irányítják.
Mi a legfontosabb szempont az ön számára?
A mélyebb jelentés és az előnyök az egyes mozdulatok elemzéséből, gyakorlásából és alkalmazásuk megértéséből származnak. Ennek ellenére a Tai Chi minden aspektusa fontos számomra, legyen szó formákról, „lökő kezek”-ről, Chi Kung-ról, Zhan Zhuang-ról vagy meditációról. A művészet gyakorlásakor az az ösztönöm vagy hajtóerőm, hogy megpróbálom megérteni, mit csinálok fizikailag, mit érzek belsőleg, mit valósítok meg spirituálisan, és végül, hogy mindezek az aspektusok hogyan kapcsolódnak egymáshoz.
Vannak személyes céljai a Tai Chi-val kapcsolatban?
A mindennapi célom az, hogy keményebben gyakoroljak, kitartsak, amikor nehéz az életem, nyitott legyek, hogy tanulhassak a körülöttem lévő emberektől, és megosszam a tanultakat másokkal, akiket érdekel. Hosszabb távú célom, hogy a Tai Chi Chuan-t átfogó harcművészetként, és ne csak egészségfejlesztő rendszerként mutassam be.
Ki vagy mi inspirálta önt?
Folyamatosan inspirálnak ennek a nagyszerű művészetnek az alapítói. A történelem számos példát ad a leleményességre, a hatalmas áldozatokra és az elkötelezettségre, amelyet olyan nagy mesterek mutattak, mint Yang Lu Chan, Yang Cheng Fu és Li Yulin /a képen/. Ugyanígy inspirálnak tanáraim, Richard és Simon Watson képességei, integritása és nyitottsága.

Mit gondol a Tai Chi Chuan jelenlegi népszerűségéről?
Nagyszerű látni, hogy sokan ismerik a Tai Chi-t, de ugyanakkor aggódom is amiatt, hogy hogyan érzékelik ezt a művészetet. A nagyközönség szemében még mindig sok sztereotípia él, mint például az, hogy csak az időseknek való, vagy csak egy sor lassú gyakorlat. Úgy érzem, hogy ez elriasztja a fiatalabbakat attól, hogy részt vegyenek benne.
Tanárként mit gondol a Tai Chi harci aspektusairól?
Az egyes mozdulatok alkalmazásának megértése kritikusan kapcsolódik a formák jobb megbecsüléséhez és ahhoz, hogy hogyan kell gyakorolni őket. Ha a formákat helyesen gyakoroljuk, az egészségre gyakorolt előnyök maximálisan érvényesülnek. Számomra a harcművészeti aspektusok a Tai Chi középpontjában állnak, és a formák tanításakor mindig hangsúlyozni vagy legalábbis el kell magyarázni őket.
Mi a véleménye a versenyzésről?
Bár személyesen még soha nem vettem részt benne, látom a vonzerejét és előnyeit a diákok számára, valamint a művészet népszerűsítése szempontjából. Vannak azonban fenntartásaim az egyre magasabb szintű akrobatikával és más fizikai aspektusokkal kapcsolatban, amelyeket a versenyek színterén vezetnek be.
Milyen irányban szeretné látni a Tai Chi-t a jövőben?
Az innovációt, amely a különböző stílusok kialakulásához vezetett, meg kell védeni és ápolni kell, meg kell vizsgálnunk a különböző tanítási módszereket, ugyanakkor meg kell őriznünk a hagyományos elveket és gyakorlatokat, amelyek a Tai Chi-t egyedivé teszik. Úgy tűnik, hogy van egy lendület a minősítési rendszerek kifejlesztésére. A művészet elszigetelődött ezektől a változásoktól. A nehézségek ellenére úgy érzem, hogy a Tai Chi Chuan tanárok és tanulók számára, megfelelő útmutatást vagy akár szabványokat kell fontolóra venni. Valószínűleg jobb, ha mi magunk, mint közösség gondolkodunk ezeken a kérdéseken, mintha kívülről kényszerítenék ránk.
Forrás: https://www.taichiunion.com/articles/meet-ranjeet-s-sokhi/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése