A Tai Chi Chuan légzési módszere

 Cheng Tin-Hung és Dan Docherty írása

2012.08.11

Mint láttuk, a Tai Chi Chuan eredete a taoizmusban rejlik.
Maguk a taoisták egy speciális légzési módszert alkalmaztak, amelyet a teknősbéka légzőrendszeréről mintáztak, amelynek kemény páncélja korlátozza a tüdő kifelé tágulását. A tüdeje ezért arra kényszerül, hogy a test hosszában, és nem kifelé terjeszkedve táguljon, így a légzése mély és harmonikus lesz. A teknősbéka ugyan lassan mozog, de hosszú ideig él. Ez az oka annak, hogy a taoisták és később a Tai Chi Chuan alapítói, átvették és adaptálták ezt a légzési módszert.
Szívünk és tüdőnk szüntelenül dolgozik, hogy testünket életben és egészségben tartsa. Hogy ezt az állapotot fenntartsuk, kötelességünk megóvni őket a túl sok stressztől és megterheléstől, amikor testmozgást végzünk. A legtöbb mozgásforma megköveteli a tüdő tágulását belégzéskor.
Ez a tágulás kifelé kényszeríti az izmainkat és a bordáinkat, így növelve a mellkas levegőfelvételi kapacitását. Ez azonban nagy nyomást gyakorol a tüdőnkre, és könnyen kifáradhatunk.
Ugyanígy egy állandóan emelkedőn közlekedő autóban is előbb-utóbb motorhiba lép fel.
A Tai Chi Chuan gyakorlása során nem használjuk a légzésnek ezt az általános módszerét, amely különösen alkalmatlan a betegek és azok számára, akik már túl vannak a virágkorukon. Ehelyett arra koncentrálunk, hogy mozdulataink lazák és harmonikusak, testtartásaink pedig természetesek legyenek, így a légzésünk is természetes lesz, nem pedig erőltetett.
A Tai Chi Chuan folyamatos gyakorlása egy bizonyos időn keresztül lassúvá és méllyé fogja tenni a légzésünket, miközben belső szerveink szelíden és harmonikusan fognak működni. Belégzéskor a rekeszizmunk nemcsak kifelé, hanem lefelé is tágulni fog a has irányába, így a tüdőnknek is több hely marad, hogy lefelé is táguljon.

Amikor kilégzéskor a tüdőnk összehúzódik, a rekeszizom is összehúzódik, mind befelé, mind felfelé. A rekeszizom emelkedő és süllyedő mozgása segíti a tüdőnk megfelelő működését. Ugyanakkor a rekeszizom ritmikus mozgása a gyomor és a belek masszírozására is szolgál, finoman fokozva a vérkeringést és a tápanyagszállítást.

Ezt az egész légzési folyamatot a Tai Chi Chuanban úgy hívják, hogy "a légzés lefelé irányuló kiterjesztése a Dan Tien-ig" (a köldök alatti pont).
Ez nem azt jelenti, hogy a rekeszizom képes lefelé tágulni a Dan Tien-ig, hanem csak azt, hogy a lefelé irányuló mozgásának hatása az, hogy testünk más szervei a rekeszizom mozgásával arányosan tágulnak lefelé vagy húzódnak össze.
Ez a hatás a Dan Tien-nél érezhető a legélesebben. Az történt, hogy a Tai Chi Chuan folyamatos gyakorlása ellazítja a rekeszizmokat, lehetővé téve, hogy az lefelé táguljon, ahelyett, hogy csak kifelé terjeszkedne.
Gyakori tévhit, hogy a levegőt, amit belélegzünk, lefelé vezetjük a Dan Tien-be. Ez egy logikátlan és tudománytalan elképzelés.
A légzés során mindig az orron keresztül kell mind a be-, mind a kilégzést elvégeznünk. A szánkat csukva kell tartani, és a nyelvünknek finoman a szájpadláson kell nyugodnia, hogy a Tai Chi Chuan gyakorlása közben nyál termelődjön, és elkerüljük a torok kiszáradását, élvezzük annak előnyeit.
Forrás: https://www.taichibrighton.com/2017/01/01/breathing-method/