Chen Wangting és Hsieh Tong-liang

 Violet Li írása /részletek/

2012.10.27

Cui Chun Dong „Chenjiagou” című műve szerint Chen Wangting 1600-ban született, és a Ming-dinasztia (1368-1644) korrupt és összeomló éveiben, a káosz és a zűrzavar idején élt. Chen tábornok a nemzet megmentésére akarta fordítani kiváló harcművészeti képességeit és katonai stratégiáját, de csak akadályokba és viszontagságokba ütközött. Mentálisan és fizikailag is kimerülten vonult vissza szülővárosába, Csenjiagou-ba (a Csen-faluba), amikor a dinasztia a lázadók által elszenvedett teljes vereség szélén állt. Az ősi kínai klasszikusok, a Ji Csing (A változások könyve), a kínai orvosi könyvek, mint a Huangting Jing, a Huangdi Neijing és más klasszikusok olvasása révén Chen megvilágosodott, és a harcművészetek gyakorlása révén újjáéledt az egészsége. Ezután egyesítette a harcművészeti tudását, a Yin/Yang elméletet és a meridiánrendszert, majd megalkotta a Tai Chi Quan-t.

Ma világszerte több tízmillió ember részesül Chen zsenialitásából a Tai Chi gyakorlásával. Százezrek, ha nem milliók tisztelegtek és tettek már egy utat Csenjiagou-ba. A legfontosabb látnivaló, amelyet felkeresnek, Chen Wangting szobra, amely a Chen család régi otthonának udvarán áll. Azt mondják, hogy Chen magas és karcsú volt, de a pontos magassága ismeretlen. Szobra két és fél méter magas. Chen Xiaowang nagymester és a Chen család megértette, hogy a szobor a turisták és az idelátogató gyakorlók számára központi helyet fog jelenteni, és hogy a legjobb szobrászt kell megbízniuk a feladattal.
Kiderült, hogy nem túl nehéz művészeket találni ehhez a jelentős műalkotáshoz. A tajvani Hsieh Tong-Liang híres szobrászmester. A díjnyertes művészt a kormány, múzeumok, parkok és templomok bízták meg Dr. Szun Jat Szen, a modern Kína alapító atyjának, a nacionalista Kína generalisszimuszának és hosszú ideig (1931-1975) vezetőjének, Csang Kaj Seknek, történelmi hősöknek és Buddháknak az elkészítésére. Hsieh számos remekműve múzeumi gyűjteményben és állandó kiállításon is megtalálható. Meghívták jelentős nemzeti és nemzetközi kiállításokra, interjúkat készítettek vele a médiában, és a művészeti kritikusok kedvezően értékelték. A főiskolákon szobrászatot is tanít.

Chen Wangting szobrának elkészítése Dr. Sun Yat Sen szobrával ellentétben azért volt kihívás, mert Dr. Sunról hatalmas archívumok állnak rendelkezésre, amelyekben fényképek és még filmfelvételek is szerepelnek referenciaként, míg Chen Wangting megjelenéséről néhány egyszerű rajzot leszámítva kevés információ áll rendelkezésre. Hsieh mester /a képen/ számára azonban nem volt nehéz feladat felvázolni, hogyan kellene Chen Wangting szobrának kinéznie. Ennek oka, hogy a mester régóta Tai Chi gyakorló, és mélyen elmerült a Tai Chi Quan történetében, filozófiájában és művészetében.
Hsieh 1986-ban kezdte Tai Chi útját. Először a Kilencvenkilences (Jiu-Jiu) Tai Chi-t és Yang stílusú Tai Chi-t tanult. Később követte a Chen stílusú nagymestert, Chen Zhenglei-t, akinek 1995-ben belső tanítványa lett. Megalapította a Li Yuan Tai Chi Egyesületet és a Tajvani Chen Stílusú Tai Chi Egyesületet, több százan tanították a művészetet, számos tanítványa lett tajvani Tai Chi bajnok, nemzeti és nemzetközi versenyeken. Teljes mértékben nagyra értékeli a művészetet. A Tai Chi-t mozgó szobornak tekinti, és a Yin/Yang koncepció múzsaként szolgál művészi alkotásaihoz. Elmondása szerint a Chen Wangting szobor megtervezése könnyedén jött. Két hónapba telt, amíg elkészítette az öntőformát, és további két hónapba, amíg bronzszoborrá alakította. A szobrot Csenjiagou-ba szállították és 2007-ben állították fel. Bár Chen Wangting csak egy álló pózban áll, és nem végez semmilyen Tai Chi mozdulatot, a Jin (energia), a Qi (életerő) és a Shen (szellem) szelídségét közvetíti.
A harcművészetek világában Hsieh Tong-Liangot is mesternek tekintik. A Tai Chi mellett néhány kemény stílusú formát is megtanult. Összesen mintegy 60 különböző pusztakezes formát, fegyverrel és a „lökő kezeket”. Mindegyiket rendszeresen gyakorolja, és naponta váltogatja a formákat. Minden nap egy órát ingyen tanít, egy másik órát pedig gyakorol.

Tai Chi gyakorlatához hasonlóan szobrászati alkotásai is sokfélék. A bronz és az iszap mellett jelentős szerepet játszott az üvegszál (FRP), szobrászatban való felhasználása módszerének kidolgozásában. Az utóbbi években Hsieh mester rozsdamentes acélt alkalmaz bizonyos jellemzők kifejezésére. Bátran használja a drótokat, amelyeket a szobrászat keretének felépítésére használ, mint új médiumot.
Ami még lenyűgözőbb, hogy alkotásai nem korlátozódnak egyetlen stílusra vagy iskolára. Hsieh mester termékeny és változatos szobrász. Művei a klasszikus szobroktól a kortárs műalkotásokig terjednek. A realisztikus szobrok mellett, mint Chen Wangting álló, vagy Chen Xiaowang és Chen Zhenglei „Ostortartás” állása, a „Metamorfózis” sorozatában megnyújtotta a figurákat, hogy erős kijelentéseket tegyen, „Üres” sorozatában pedig leegyszerűsítette és szinte lapossá tette őket, kalandos módon kombinálta a kétdimenziós metszetet a blokkokkal és hengerekkel, hogy háromdimenziós illúziókat hozzon létre.

Az utóbbi években inkább absztraktabb műalkotásokat tervez. „Hegy/Víz” sorozatában a természettel való harmóniát ábrázolja, amely a Tai Chi-re emlékeztet. Érezhető, hogy energia, Qi áramlik ezekben az álló szerkezetekben. 7 hüvelyktől 18 láb magasságig tervezte és építette a szobrokat. Művein keresztül a mindennapi emberek történeteit meséli el. Legendás alakok erkölcsi jellemét illusztrálja. Nem számít, hogy a műalkotás egy szerelmes párról, egy koldusról, reinkarnációról, szerelemről, földrengést túlélőkről, egy táncos duóról, egy sasról vagy Konfuciuszról szól, érezni lehet Hsieh mester humanitárius oldalát. Csak arra használja a szobrokat, hogy kifejezze az emberek és a környezet szilárdságát/ürességét, mozgását/csendességét, keménységét/lágyságát és érzelmeit.
Forrás: https://violetlitaichi.com/wp-content/uploads/2016/07/Chen-Wangting-and-Hsieh-Tong-liang-Examiner.com_.pdf