Tai Chi Chuan módszer a légzés és a chi irányítására

 Írta: Chen Yen Ling

Fordította: Tchong Ta-Tchen

Tchong Ta-Tchen "Jegyzetekkel ellátott elméleti és gyakorlati Tai Chi Chuan" című könyvéből.

Egyesek a Tai Chi Chuan-t "belső családi ökölnek" nevezik. Ennek három oka van. Először is, a konfucianizmus megkülönbözteti az idegen hatásokat. Másodszor, a Tai Chi Chuan technika az ellenfél ízületeinek megragadására koncentrál, így bármilyen testi sérülést is okoznak, az belső és láthatatlan az ellenfél számára. Harmadszor, a Tai Chi Chuan arra összpontosít, hogy a chi-t a testben keringésre serkentse (az erő, a chi és a szellem ápolása érdekében).
A Tai Chi Chuan alaplégzése csak az orrot használja, a szájat nem. Ez eltér a hétköznapi emberektől, akik orron keresztül lélegeznek be és szájon át lélegeznek ki. A Tai Chi Chuan magasabb szinten való elsajátítása után, a mellkasban lévő chi két szintre különíthető el (általában az emberek ezt "születés előtti chi"-nek és "születés utáni chi"-nek nevezik). Kilégzéskor a felső szintű chi (születés utáni) az orron keresztül lélegezhető ki, és ezzel egyidejűleg az alsó szintű chi (születés előtti) lesüllyed a dan tienbe. Belégzéskor a felső szintű chi-t az orron át lélegzik be, és ezzel egyidejűleg az alsó szintű chi a dan tienből a gerincvelő mentén a lapockák közötti területre emelkedik. Ha valaki el tudja érni ezt a technikát, azt "akadálytalan chi"-nek nevezzük (a chi szabadon képes keringeni a testben). Mindenki, aki a Tai Chi Chuan helyes formáját gyakorolja egy bizonyos ideig és egy bizonyos szinten, elérheti ezt az "akadálytalan chi"-t. Egy kezdőnek azonban nem erre a légzéstechnikára kell koncentrálnia, hanem inkább a helyes mozgás és testtartás formáira. A kezdők számára az egyetlen követelmény a lassú mozgás, a természetes légzés és az egész test ellazulása. Ha túl nagy nyomást gyakorolunk, hogy a chi a dan tienbe süllyedjen, akkor az rossz irányba fog haladni. Ez bélrendszeri megbetegedéseket okozhat, vagy aranyerünk lehet.
Miután egy bizonyos szintig gyakoroltunk, tudnunk kell, hogyan kell lélegezni. Ha nem értjük a légzéselméletet, akkor nem törekedhetünk a Tai Chi Chuan legmagasabb szintjének elérésére. A Tai Chi Chuan klasszikusa, a „Tizenhárom testtartás: A külső és belső edzés megértése" című könyvben olvasható: "Ha valaki képes lélegezni, akkor mozgékony és élő lehet". Ez azt jelenti, hogy a légzésnek és a mozdulatoknak összhangban kell lenniük. Amikor ki kellene lélegezni, akkor ki kell lélegezni; amikor be kellene lélegezni, akkor be kell lélegezni, mivel a belégzés anyagtalan, míg a kilégzés tartalmas. Ha helyesen végezzük, a test mozgékony és élő lesz. Ellenkező esetben az ember nem tudja megkülönböztetni a lényegi és a lényegtelen dolgokat, és a Tai Chi Chuan gyakorlásának értelme elvész, mivel az a lényegi és a lényegtelen dolgokat hangsúlyozza.
Általában egy tanár két részre osztva tanítja a diákokat a Tai Chi Chuan-ra: a belső és a külső részre. A belső a légzés, míg a külső a formák. Ha a két részt egyszerre tanítják, és a tanuló nem tudja jól elsajátítani, akkor nehézségek adódnak. Ezért egy kezdőnek hagyni kell, hogy a légzése természetes legyen, és nem a légzéstechnikát kell hangsúlyozni. Mivel ebben a fejezetben a légzési ismereteket tanulmányozzuk, nem kerülhetjük el a légzéstechnika részletes tárgyalását pusztán a fenti probléma miatt.
A módszer részletei a következők: a formák gyakorlásakor a kar kinyújtásakor kilégzés, a kar visszahúzásakor belégzés; emelkedéskor belégzés, süllyedéskor kilégzés; emeléskor belégzés, süllyesztéskor kilégzés; nyitáskor belégzés, záráskor kilégzés. A test elfordításakor és a mozdulatok között "kis lélegzetvétel" kell. A "kis lélegzetvétel" rövid, gyors lélegzetvételeket jelent, az ellazulás és a megállás minőségével bír. Általában a légzés a mozgás vezetésére szolgál. A mozdulatot össze kell hangolni a légzéssel. A test kinyílik és a chi bezárul. A chi kinyílik és a test bezárul. A „tapadó kezek”-ben a tolás kilégzés; a hátratartás belégzés; az elhárítás kilégzés; a semlegesítés belégzés. Ha az ellenfél hátratartja az embert, természetes "kis lélegzetvételnek" kell lennie. Ennek a "kis lélegzetvételnek" az elmét a nyugalom felé kell irányítania. Ha az elme nyugodt, akkor az ember képes látni és hallani az ellenfél mozdulatait, és nem kell, hogy felkészületlenül érje. Ha az ellenfél nyomást gyakorol ránk, lélegezzünk be. Ha azonban nem tudunk belélegezni, akkor ki kell lélegezni, mert a belégzésből származó chi a kezekbe és a lábakba kering. Ezért amikor valaki a végletekig kilélegzik, akkor a belégzésre kell váltania; és amikor valaki a végletekig belélegzik, akkor a kilégzésre kell váltania. A belégzés és a kilégzés váltakozva alakítható át. 

Nagy hátratartásnál az arcot ütni kilégzés; tolni kilégzés; vállra ütni kilégzés; hátratartás belégzés. Ha az ellenfél vállon üt, akkor be kell lélegezni. Ha az ellenfél hátratartja az embert, akkor "kis lélegzetet" kell venni. A test elfordításakor és közvetlenül a lökés előtt "kis lélegzetvételnek" kell történnie. Egyéb lábmunkák végrehajtásakor és ütés előtt szintén kell egy "kis légzés", hogy az ember nyugodt legyen, és képes legyen látni és figyelni, valamint hogy legyen tapadási ereje. A módszer, ahogyan a légzést a kések, kardok, lándzsák használatakor végezzük, ugyanaz, mint a formák gyakorlásakor.

A belső chi keringtetésének módszere kétféleképpen különíthető el: a születés előtti és születés utáni, valamint a születés utáni és születés előtti. Az első elölről hátrafelé zajlik, ami azt jelenti, hogy a dan tien chi lefelé halad a hai ti-ig, majd visszafordul a farokcsontig, a gerinc mentén halad a yu zhen-ig a tian ling-ig, a homlokon és az orron lefelé a ren zhong-ig, a torokig, a mellkasig, a köldökig, végül vissza a dan tien-ig. A második hátulról előre, ami azt jelenti, hogy a dan tien chi a köldöktől felfelé halad a mellkasig, a torokig, a ren zhongig, a homlokig, eléri a tian linget, lefelé a yu zhenig, majd a gerinc mentén a farokcsontig, végül eléri a hai ti-t és visszatér a dan tienbe. Figyeljük meg, hogy a második az elsőnek az ellentéte.
Ez a fajta "chi mozgató módszer" kezdetben nagyon homályosnak tűnhet, de hosszú idő után az ember képes lesz teljesen megérteni és megvalósítani. A belső chi keringtetésének ezt a két típusát kell használni az egyéni, valamint az ellenféllel való gyakorlás során és az ütésgyakorlatok esetében. Ellenkező esetben, még ha az ütés nagy erővel történik is, még mindig nem elég jó. A Tai Chi Chuan mesterek nem csak a belső chi keringtetés módszerét használják, hanem még az ellenfél belső chi-jét is képesek meghallani és megismerni: mikor emelkedik vagy süllyed, mikor mozog előre vagy hátra, mikor mozog balra, jobbra, fel és le. Ezt a fajta kiváló technikát csak néhány évtizedes jó edzés után érik el. Természetesen a kezdő számára ez nehezen érthető.
Két hang van, /a "Heng" és a "Haah"/, amit belégzéskor és kilégzéskor adnak ki (a nagy mesterek a szájat is használhatják a belégzéshez és kilégzéshez). Amikor a mesterek gyakorolnak, akár szólóban, akár ellenféllel, szájuk három okból kifolyólag természetesen adja ki ezt a két hangot. Először is, a belső chi-t simává és kényelmessé teszi; a belső szervek nem sérülnek a nyomástól. Másodszor, a belső erő teljesen ki tud szabadulni; semmi sem marad vissza. Harmadszor, megijeszti az ellenfelet (ha az ellenfél félelmet érez, mozgása laza vagy szétszórt lesz, elméje elvész, lábmunkája fegyelmezetlenné válik, ezért képtelen védekezni, és az embernek esélye van a győzelemre). Ezért a "Heng és Haah" két hangja nagyon hasznos, és a tanulónak nagyon oda kell figyelnie rájuk. A "Heng" hangot akkor adjuk ki, amikor semlegesítünk és a belső chi-t belélegezzük. A "Haah" hangot általában akkor adjuk ki, amikor megragadunk vagy lecsapunk, és a belső chi kilégzésre kerül.
Forrás: https://www.itcca.it/peterlim/tcbreath.htm