Idén 20 éve, 1987-ben kezdtem el edzeni az ITCCA-ban Chu mesternél, aki sok időt töltött azzal, hogy finoman kinevetett minket kezdőket, és olyanokat mondott, hogy: "Ne, ne, nyugi, ne vedd olyan komolyan, neked a Tai Chi-t élvezned kell".
Mi keltette fel az érdeklődését?
Húsz évvel ezelőtt éppen 21 voltam, és angol irodalom/dráma szakon végeztem az egyetemen. Írtam és rendeztem egy darabot az egyik londoni színházban, de azon kívül, hogy szerettem volna felfedezni az életet és megtalálni a módját, hogy kifejezzem magam és kreatív legyek, nem tudtam, milyen irányba induljak el. Ekkor láttam meg a Time Out londoni magazinban egy Tai Chi hirdetést, és valahogy tudtam, hogy ez adhat nekem egy "központot", valami konkrétat, amibe kapaszkodhatok. Nem vagyok benne biztos, hogy honnan tudtam ezt, de az évek során a tanulók hasonló módon jutottak el a Tai Chi-hoz. Van egy buddhista kifejezés, ami talán megmagyarázza ezt a jelenséget: "Az, amit keresel, keresésre késztet téged".
Mit jelent önnek a Taijiquan?
Egyik tanítványom fogalmazta meg a legjobban, így nem igazán hozzám köthető, de Hazel Hudson (az egyik idősebb tanítványom és segédoktatóm, aki mostanra hazaköltözött Új-Zélandra) úgy írta le a Tai Chi-t, mint ''katalizátor és horgony''.
Biztos vagyok benne, hogy mindannyian tapasztaltuk már, hogy a Tai Chi, mint egy mély edzésforma, alapvetően és idővel megváltoztatja az embert, ami ijesztő lehet és kényelmetlenül érzi magát az ember, de azt hiszem, ez egy olyan folyamat, amely lecsupaszítja az egót és az önmagunkról alkotott elképzeléseink rétegeit, így katalizátorként hat a változásra, növekedésre és a személyes fejlődésre. Nyilvánvaló, hogy a Tai Chi egy horgonypont is sok ember életében, beleértve az enyémet is, mert nem számít, mi történik körülötted, és nem számít, mit dob rád az élet, mindig kezdhetsz új napot egy kis Tai Chi edzéssel.
Mi a legfontosabb szempont az Ön számára?
Nos, jelenleg a csend. Az edzésidőm nagy részét most egyszerűen a Zhang Zhuang testtartásokban állva töltöm. Máskor inkább mondjuk a selyemtekercselés elemeire koncentrálok, vagy néhány alapelemre, például a külső harmóniák átdolgozására. Bruce Lee egyszer azt mondta, hogy a kung-fu-ban nem lehet egyszerre gyorsaságra és erőre edzeni, ezért néhány edzésen a gyorsaságot fejlesztette, máskor az állóképességet, egy másik edzésen pedig az erőt.
Én ugyanígy látom a Tai Chi edzést is, így én is úgymond dekonstruálom a gyakorlatomat, és egyszerre csak bizonyos aspektusokat edzek. Úgy gondolom, hogy ez sokkal eredményesebb, mintha minden nap egyszerűen csak végigmennék a formán.
Vannak személyes céljai a Taijiquanban?
Ki vagy mi inspirálta Önt?
A bromley-i Hine Intézetben kezdtem el edzeni, miután hazaköltöztem, és ott kellett hagynom a londoni ITCCA-t. Ott számos ember volt, akik inspiráltak a jelenlétükkel és a napi gyakorlás iránti elkötelezettségükkel. Ők tudják, kik ők!
Mit gondol a Taijiquan jelenlegi népszerűségéről?
A művészet minőségének és mélységének természetes következménye, azonban úgy vélem, hogy a Tai Chi népszerűségét sokkal nagyobb mértékben lehet fejleszteni, különösen a sportolók körében, amire én elsősorban koncentrálok. Az elmúlt 10 évet a hagyományos Yang hosszú forma tanításával töltöttem, és mivel magam is lelkes sportoló vagyok, a Tai Chi számos aspektusát használtam arra, hogy jobb sportolóvá váljak. 2002 körül úgy döntöttem, hogy időm nagy részét a keleti energiaművészetek, köztük a Chi Kung és a Tai Chi edzésének szentelem.
Tanárként hogyan viszonyul a művészet harci aspektusához?
Nos, a harci aspektus a Tai Chi művészete. Ez nem tánc és nem Wushu, ez egy hagyományos belső harcművészet, ahogy a Hsing Yi és a Ba Gua is, és ha másként tanítjuk, akkor nem értjük a lényeget. Mindezek után azonban azok a tanulók, akik elsősorban egészségügyi okokból fordulnak a Tai Chi-hoz, nyilvánvalóan hatalmas előnyökre tehetnek szert, de ahhoz, hogy valóban a legtöbbet hozzák ki a művészetből, a legjobb, ha megértik a mozdulatokat úgy, ahogyan eredetileg tervezték.
Mi a véleménye a versenyzésről?
Az egyetlen ember, aki ellen igazán versenyzek, az én magam vagyok. Nem akarom másoknak bizonyítani az értékemet vagy a képességeimet, de a legnagyobb tisztelettel tekintek azokra, akik versenyeznek. A harc szempontjából azonban a verseny még mindig egy ellenőrzött formátum, így a harci képességeket nem igazán lehet megítélni ilyen helyzetben, mivel az utcán való védekezés teljesen más.
Milyen irányba szeretné látni a Taijiquan-t a jövőben?
Személyes szempontból azt szeretném, ha az élsportolók és profi golfozók, valamint a feltörekvő olimpiai bajnokok, álló és ülő meditációban részesülnének. Megtanulnának a tan tienből mozogni, fejlesztenék az erőkifejtés nélküli erőt és az összes többi előnyt, ami a Tai Chi edzésből származik. Ez az én üzleti fókuszom, és úgy gondolom, hogy hatalmas lehetőség lenne más Tai Chi oktatók számára, akik érdeklődnek a sport és az atlétika iránt, hogy bekapcsolódjanak. Tanárként szeretném, ha világos különbséget tennénk a Wushu és néhány verseny Tai Chi stílus, valamint az igazi Tai Chi között, amely egy hagyományos belső harcművészet.
Forrás: https://www.taichiunion.com/articles/meet-jayne-story/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése